„Az agrárjog jogintézményeinek magán- és közjogi, illetőleg nemzetközi és uniós jogi beágyazottsága”
Megnyitójában Menyhárd Attila Dékán köszöntötte a jelenlevőket, és örömmel konstatálta, hogy az agrár – szövetkezeti - és környezetjogot oktatók közösségével immár negyedik alaklommal találkozhat egy év leforgása alatt, a „Szellemi tulajdon az agrárjogban” c. kerekasztal, az Országos Agrárjogi Jogesetmegoldó és Perbeszéd Verseny, valamint a „Cooperative work” Országos Szövetkezeti és Munkajogi Jogesetmegoldó és Perbeszéd verseny után. Személyes gondolatait osztotta meg a jelenlevőkkel az agrárjog kapcsán, utalva arra, hogy a földjog kérdése hazánkban mindig is a társadalmi változások tükröződése volt, érzékeltette annak jelentőségét az állami szuverenitás kapcsán.
A dékáni köszöntőt követően Kurucz Mihály habilitált egyetemi docens, tanszékvezető úr felkérte Olajos István docens urat, a miskolci egyetem oktatóját, hogy a jubileumi konferencia levezetői elnöki teendőit lássa el a nap folyamán. Olajos István docens úr felvezetőjében a mező-és erdőgazdasági hasznosítású földek kapcsán felmerülő felelősségi kérdésekre hívta fel a figyelmet. A földforgalmi törvény elfogadásával, és főleg a 17/2015 (VI.7) ÁB. határozat elfogadásával a mezőgazdasági földforgalom jellege megváltozott. A föld átruházásának egyértelmű agrárjogi karaktere kezd kibontakozni, melyben egy közigazgatási engedélyezési eljárás (a mezőgazdasági igazgatási szerv előtt zajló jóváhagyás) és egy erre épülő ingatlan-nyilvántartási eljárás jelzi a kereteket. A két eljárásban két különböző minőségű és készültségi állapotban lévő szerződést bírál el a két hatóság. A mezőgazdasági igazgatási szerv előtti szerződésben szükségképpen elem a többszörösen összetett elővásárlási jogok gyakorlása, így ennek meglétére utalni kell a szerződő feleknek, és rendezni kell azt a kérdést, hogy kivel szemben és milyen fizetési kötelezettséggel léphet be az elővásárlási jogosult a szerződésbe. A szerződés ezen pontjának jellemzésekor figyelni kell arra, hogy a törvény által preferált elővásárlási jogosult nem nyerhet el a vevőnél kedvezőtlenebb jog helyzetet. A másik lényeges pont, hogy a vevő kijelölésénél közreműködő szerveknek bizonyos agrárpolitikai prioritásokat is érvényesíteni kell, így az eljárás tényleges célja a vevő státusában lévő személy meghatározása. Az ingatlan-nyilvántartási eljárásban azonban a vevő a személye és annak változtathatatlansága a szerződés lényeges eleme, melynek okirati bizonyítéka a mezőgazdasági igazgatási szerv által záradékolt eredeti adásvételi szerződés biztonsági okmányon becsatolt egy eredeti példánya.
A bevezető előadás célja annak számbavétele volt, hogy a szerződés jóváhagyásának megtagadása, illetve újra benyújtása esetén a vevő esetleges kártérítési igényét kivel, és milyen bizonyítási eszközökkel tudja érvényesíteni. Az előadás kapcsán elemezte közreműködő ügyvéd, a pontatlan adatok szolgáltató eladó, az eljárási és anyagi jogi jogszabályt sértő jegyző, a nem indokló, vagy nem megfelelően indokló földbizottság, és a eljárási vagy anyagi jogi jogszabályt sértő mezőgazdasági igazgatási szerv felróhatóságát, konkrét példákkal a Borsod- Abaúj Zemplén megyei, a Heves megyei és a Szabolcs-Szatmár –Bereg megyei Kormányhivatal előtt folyó földügyek gyakorlatából.
Csák Csilla a miskolci egyetem tanszékvezető egyetemi docense a multifunkcionális mezőgazdaság gazdasági, ökológiai funkciói mellett a társadalmi funkciót betöltő szerepéről tartott előadást. Ez utóbbi szerepkört felerősítő modellként jelentek meg és működnek a szociális farmok, amelyek keretében folytatott mezőgazdasági tevékenység alkalmas az integráló hatás kiváltására. A mezőgazdasági tevékenység a vidéki térségekben dominánsan jelen van és a foglalkoztatási lehetőségek alapját jelenti, amelynek speciális szegmense a hátrányos helyzetű személyek munkavégzési lehetőségének megteremtése. Az előadás keretében azon hipotézis igazolására került sor, mely szerint a mezőgazdasági földhasználat jelenlegi szabályozása korlátozza a társadalmi innovatív folyamatokat, és nem alkalmas a multifunkcionális mezőgazdaság társadalmi funkcióinak támogatására.
Fodor László, a debreceni egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a hazai települési önkormányzatok környezetvédelmi intézkedéseire irányuló, átfogó (a Debreceni Egyetem jogi karán folyó) kutatási eredményeinek egy részét osztotta meg a konferencia résztvevőivel, mely során olyan szabályozóelemek is előkerülnek, amelyek az agrárjog terrénumára esnek. A természetvédelmet, helyi építési követelményeket, településszerkezetet, vízkár-elhárítást, rekreációs célú földhasználatot, levegővédelmet szabályozó, s más helyi rendeletek számos ponton árnyalják a mezőgazdasági tevékenységre vonatkozóan, a központi előírásokban megállapított feltételeket. Az előadás néhány esettanulmány alapján nyújtott rövid betekintést az agrár-környezetvédelmi szabályozás eme szegmensébe. Kitért a központi előírásokkal való kapcsolódás, illetőleg az önkormányzati rendeletek törvényességének, szakmaiságának a főbb kérdéseire.
Hegyes Péter, a szegedi egyetem adjunktusa a vadászati jog kapcsán bekövetkezett jelentős jogszabályi változások hatásait vizsgálta, az idei évtől ugyanis új vadászati üzemtervi ciklus indult figyelemmel arra, hogy a vad védelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról 1996. évi LV. törvény – korábban hatályos – rendelkezése szerinti 10 éves időtartam immáron második alkalommal lejárt, így szükségessé vált egyúttal a vadászterületek újbóli kijelölése is. Az előadással érintett kutatás célja az volt, hogy vizsgálatra kerüljön az állami földtulajdont érintő vadászterületek kialakításának, illetőleg a vadászati jog gyakorlásának, hasznosításának átláthatósága. Figyelemmel arra, hogy az állami erdészetek kezelésében jelentős mértékű állami földtulajdon van, továbbá ezen társaságok egyik fő tevékenysége a vadgazdálkodás, így a kutatás témája ezen alanyi kör gyakorlatának középpontba helyezésével került feldolgozásra. Az előadás érintette a vadászathoz kapcsolódó módosult hatósági intézményrendszert, a vadászterületek kijelölésének új jogszabályi kereteit, illetőleg a vadászterületek határvonalainak megállapítására vonatkozó hatósági határozatok nyilvánosságának, szakmai indokoltságának vizsgálatát. Az előadás során a vadászati jog hasznosításának atipikus módjai kapcsán esettanulmány került bemutatásra.
Horváth Gergely, a győri jogi kar adjunktusa a „zöld” géntechnológiával kapcsolatos felelősségi problémákat helyezte előadása központjába, utalva arra, hogy Európában új életviszonyoknak számítanak, így több helyen még kialakulóban vannak (pl. Angliában és Hollandiában) speciális felelősségi, illetve kompenzációs szabályok. Másutt – jellemzően ahol a géntechnológia vívmányai már évek óta köztermesztésben vannak – részletes külön szabályozás alá is esik: pl. a francia jog speciális normái szerint a GMO magvak felhasználói felelnek azért a gazdasági kárért, amely a szomszéd gazdák termésének fertőzéséből eredt. A legrészletesebbnek tekinthető német speciális szabályozás több gyökerű, a géntechnológiai törvény mellett tartalmaz vonatkozó felelősségi szabályokat a termékfelelősségi, illetve a gyógyszertörvény, valamint a környezeti károk rendezéséről szóló törvény is (utóbbi szigorú kárfelelősséget állapít meg szándékos kibocsátás, így a szabadföldi termesztés esetében). A számba vett sokrétű, részben felmérhetetlen kockázat vállalására a magyar jogalkotó, illetve a hazai gazdák védhetően kevéssé hajlanak, amire a géntechnológiai tevékenységből eredő károkért viselendő fokozott felelősség sem hat ösztönzőleg. E felelősségre a Polgári Törvénykönyv fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályai irányadóak. Ugyanakkor szükség van olyan előírásra is, amely mentesíti a gazdákat a fokozott felelősség alól, amely amiatt állna fenn, hogy szabadalmi oltalom alá eső növények kerültek – tudtuk nélkül – a területükre. Az olyan cégek, mint pl. a Monsanto a bíróságokkal karöltve világossá tették, hogy génáramlás esetén nem a gazda, hanem a szabadalom tulajdonosa rendelkezik (szellemi) tulajdoni igénnyel. Az előzetes közérdekű kontroll elvi lehetőségét az engedélyhez kötés teremti meg. A felelősségi problémák, károk megelőzésében a tényleges szeparációra alkalmas területi kijelölés és a földhasználati korlátozások, azaz speciális földhasználati zónajogi előírások kombinációja lehet hatékony.
Szilágyi János Ede docens úr, a miskolci egyetem oktatója előadásában a határon átnyúló mezőgazdasági földszerzés aktuális kérdéseit vizsgálta. Az előadás egyfajta előzményeit képezik a Miskolci Jogi Szemle 2017-es két különszámában megjelent tanulmányok. Az előadás jogösszehasonlító módszerrel tárta fel a mezőgazdasági földek határon átnyúló földszerzésének jogi kérdéskörét. Mindezek kapcsán alapvetően négy vonatkozásban elemzi a témát. Elsőként a határon átnyúló földszerzések elméleti meghatározásának nehézségeit vizsgálja. Ezt követően az Európai Unió tételes jogának és a kapcsolódó uniós bírósági gyakorlatnak a vonatkozó kereteit tárja fel. Majd az előadásban az Egyesült Államok szabályozását és joggyakorlatát mutatja be a határon átnyúló földszerzésekre vonatkozóan. Végül az EU és Kanada közötti, 2016 év végén aláírt, de a magyar parlament által még nem ratifikált szabadkereskedelmi megállapodás (CETA) kerül elemzésre. Az előadás uniós jogi vonatkozásai a 2017. június 1. napján 14 órakor kezdődő pódiumbeszélgetés során kerülnek még megvitatásra az agrárjogi szakma jeles képviselőivel a MTA Nádor utcai irodaházában. Ezen pódiumbeszélgetést a MTA Közjogi Albizottsága és a Magyar Agrárjogi Egyesület szervezi, és abban érdemi szerepet vállalt az ELTE Agrárjogi Tanszék vezetője, dr. habil. Kurucz Mihály docens úr is.
Kókai-Kunné Szabó Ágnes Katalin, a Károli Gáspár Református Egyetem oktatója az agrártermékek eredetvédelméről tartott előadást. Az uniós agrárpolitika részét képező minőségpolitika keretében 1992-ben szabályozták az első, az Európai Gazdasági Közösség, illetve az Európai Unió egész területén érvényes egységes közösségi oltalmi formát, a mezőgazdasági termékek és az élelmiszerek eredetmegjelöléseinek és földrajzi jelzéseinek oltalmát. A mezőgazdasági termékek és élelmiszerek, majd 2008-tól kezdődően a borászati termékek és a szeszesitalok és 2014-től kezdődően az ízesített borok esetében a termékek jellegzetességeire tekintettel lévő uniós rendeletek külön-külön szabályozzák az uniós oltalom feltételeit, az oltalom iránti eljárást. A szabályozás sajátos eleme, hogy az oltalom megszerzésére irányuló kérelemhez egy termékleírást kell készíteni. A termékleírásban határozza meg a kérelmező termelői csoportosulás többek között az adott termék előállítására vonatkozó speciális szabályokat, amelyeket az oltalom alatt álló terméket előállító termelői csoportosulás tagjai kötelesek betartani. A termékleírás tartalmazza a földrajzi terület lehatárolását és feldolgozott termék esetén az alapanyag származására és előállítására vonatkozó szabályokat. Az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések uniós oltalma jelenleg csak az agrártermékekre terjed ki. E termékek esetében, az uniós agrárpolitikai összefüggések miatt a vonatkozó uniós jogi aktusok kizárják a nemzeti oltalmat. A védjegyek és a földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. törvény vezette be a magyar jogba a sui generis földrajzi árujelző oltalmat az eredetmegjelölések és földrajzi jelzések együttes neveként a „földrajzi árujelző” fogalmat használva. A védjegytörvény a Lisszaboni Megállapodáshoz hasonlóan nem korlátozta az oltalomban részesíthető termékek körét az agrár termékekre. Az uniós szabályozás összefügg az eredetmegjelölések nemzetközi oltalmára és lajstromozására vonatkozó Lisszaboni Megállapodással, valamint az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) keretében kialakított Kereskedelmi Világszervezetet létrehozó Marrakesh-i Egyezmény 1. C. mellékletében szabályozott, a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásáról szóló megállapodással, a TRIPS megállapodással. A Földművelésügyi Minisztérium 2015-ben elindított Eredetvédelmi programjának kiemelt célja, hogy az agrárgazdaság területén a termelők egyre több terméket jelentsenek be uniós eredetmegjelölés, illetve földrajzi jelzés oltalom iránt és éljenek az oltalom nyújtotta lehetőséggel. Ezért az új bejelentések benyújtásához a Minisztérium szakmai segítséget nyújt, továbbá a már oltalom alatt álló termékek esetében kapcsolatot tart a jogosultakkal az eredetvédelemből, mint iparjogvédelmi oltalomból eredő jogok es a jogérvényesítés lehetőségeinek megismerése érdekében. Magyarországon a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló 2013. évi CXXII. tv. az első olyan szabályozás, amely az eredetmegjelöléssel ellátott termékek előállítását és feldolgozását előnyben részesíti a szántó, kert, szőlő művelési ágban nyilvántartott föld eladása esetén az elővásárlási sorrend megváltoztatásával. Az uniós eredetvédelmi szabályozás jól példázza az agrárjog komplexitását és rámutat arra, hogy a szabályok közötti eligazodás a szakmai összefüggések ismeretét is feltételezi.
Réti Mária docens asszony föld és talajvédelmi előadásának kiindulópontja az volt, hogy a szabályozás tárgya (föld/termőföld) több funkciós, és fő jellemvonása az, hogy korlátos, pótolhatatlan. A vonatkozó nemzetközi dokumentumokat és szabályozásokat áttekintve nyilvánvaló, hogy a föld védelme, a talajromlás megakadályozása kulcsfontosságú. Eklatáns példa erre szabályozási oldalról az Európai Unió Közös Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Politikája, a Közös Agrárpolitika „zöldülésének” folyamata. A földvédelem szabályozási struktúráját illetően az előadás rámutatott nemzetközi példákat hivatkozva a szabályozás komplexitására, hangsúlyozva, hogy annak alkotmányjogi/alapjogi bázisa erős. Az áttekintésre került alkotmányok idevonatkozó rendelkezései szabályozási felfogásukat tekintve több modellűek ugyan, de a környezeti elemek, így a föld védelmét kiemelten kezelik, kölcsönhatásban az egészséges környezethez való joggal. Magyarország Alaptörvénye ugyancsak ezt a szabályozási felfogást tükrözi. A magyar szabályozás egyik jellemvonása annak több pilléres felépítése. Az előadás kiemelte „A környezet védelmének általános szabályairól” szóló 1995. évi LIII. törvény rendelkezéseinek jelentőségét, a magyar földjog/agrárjog területéről pedig „A mező-, és erdőgazdasági földek forgalmáról” szóló 2013. évi CXXII. törvény szabályainak fontosságát a földhasználatra utalva. Az előadás a magyar földvédelmi szabályozási struktúra fókusztörvényeként „A termőföld védelméről” szóló 2007. évi CXXIX. törvény törvényt jelölte meg. A termőföld védelméről szóló szabályozás fő jellemvonása az, hogy a joganyag a mennyiségi és a minőségi védelmet is hivatott biztosítani. Az előadás egyik alapvetés természetű konklúziója az volt, hogy a magyar vonatkozó szabályozásban az egyes joganyagok a föld védelméhez eltérő szabályozási felfogással közelítenek. A föld védelmére vonatkozó magyar szabályozási tartalom továbbfejlesztését illetően az előadás az eltérő szabályozási felfogások erőteljesebb összehangolására tett javaslatot.
Bak Klára tanársegéd az agrárszövetkezetről, mint az agrárvállalkozások meghatározó formájáról tartott előadást, amely rávilágított az agrárszövetkezetek kimagasló gazdasági eredményeire, vitathatatlan gazdasági jelentőségére az európai és az Európán túli térségeket illetően, illetve bemutatta az agrárszövetkezetek szabályozásának tendenciáit nemzetközi viszonylatú, összehasonlító módszerű elemzéssel. Az agrárszövetkezetek szabályozása tekintetében az előadás kiemelte konkrét példák felsorakoztatásával, hogy az egyes európai és Európán túli országok szabályozását számba véve megállapítható, számos hatékonyan működő szabályozási modell létezik, amelyek hangsúlyozandó közös sajátossága a nemzetközi szövetkezeti alapelvek érvényre juttatása.
Papik Orsolya tanársegéd a haszonbérleti szerződés megszűnésének polgári jogban megismert szabályait elemezte, majd a haszonbérleti szerződések egyik legjelentősebb körét, a mezőgazdasági haszonbérleti szerződés megszűnésének esetkörét vizsgálta, utalva arra, hogy a magánjogban megismert szabályok az ilyen típusú szerződések esetén csupán háttérszabályt jelentenek a mező-és erdőgazdasági földek forgalmáról és használatáról szóló speciális, kógens szabályozás mellett.
Kurucz Mihály docens úr előadásának fókuszába az élelmiszerjog területe került. Az élelmiszerjog funkcionális jogterület, az agrárjogi kötöttsége a legerősebb, tárgyánál az élelmiszer eredeténél fogva. A jogterület kettős tárgyi kört ölel fel. Tágabb értelemben átfogja az élelmezésbiztonság (foodsecurity) kérdéskörét: megfelelő mennyiségű és minőségű élelemhez való jogot. Szűkebb értelemben az élelmezésbiztonság (foodsecurity) kérdéskörét öleli fel. Az élelmiszerjog tárgya alatt a szakirodalom az utóbbi témakört tárgyalja, amely a megfelelő minőségű és fogyasztásra alkalmas élelem előállítása, fel-és átdolgozása, csomagolása, jelölése és a fogyasztóhoz eljutatása során az élelmiszervállalkozók belső, illetőleg a vállalkozók és a fogyasztók közötti magánjogi, továbbá az élelmiszervállalkozók és a tagállami hatóságok közötti közjogi jogviszonyok összességét jelentik. Az élelmiszerjog elsődleges célzott alanyi köre: a fogyasztó és annak komplex uniós jogi és tagállami védelme; az élelmiszer vállalkozó jogi környezete, amely az előbbi célnak alárendelten közjogi kötelezettségek által meghatározott, mint a kockázatelemzés és értékelés, az elővigyázatosság, a terméklánc nyomon követésének fenn tartása a termelésen, kereskedelmen át a közvetlen emberi fogyasztásig, és a fogyasztóval való folyamatos kommunikációs kötelezettség teljesítéséig; helytállás a termék biológiai,kémiai és fizikai biztonságáért, a tájékoztatás teljességéért és valódiságáért. A jogterület átfogja végül a jogérvényesítés közjogi és magánjogi rendjét, ezen belül kiemelten a hatóságok engedélyezési, felügyeleti feladat és hatáskörét, és az élelmiszerbiztonsági riasztási rendszer működtetését.
A konferenciának mind a délelőtti, mind a délutáni ülését követően diszkusszióra is sor került, amelyben az előadók számos szakmai kérdésre adtak választ, ill. reflektáltak az elhangzott észrevételekre. Olajos István docens úr, a konferencia levezető elnöke zárszavában felhívta a figyelmet arra, hogy a mai konferencia, és a kollégák előadásai milyen remekül demonstrálták az agrárjog sokszínűségét, vegyes szakjogági jellegét, társadalmi jelentőségét és jogági sajátosságait.
A beszámolót Papik Orsolya Bernadett, az Agrárjogi Tanszék tanársegéde készítette.