Beszámoló a „Családnevek és utónevek a névjog és névtan összefüggésrendszerében” c. konferenciáról

Az ELTE Állam-és Jogtudományi Karának Polgári Jogi Tanszéke szervezésében került megtartásra 2015. december 10-én egy olyan multidiszciplináris konferencia, amely a családnév és utónév kérdését több nézőpontból közelítette meg. Tárgyalásra kerültek névjogi és névtani kérdések, a névjog köréből a névhasználat európi uniós jogi aspektusai, a gyermekjogi szempontok, az anyakönyvezési problémák, a névváltoztatás jogi kérdései, a névtan köréből pedig a szülők névválasztásának, a gyermek keresztnevének, a névízlésnek, a családnév-változtatásnak a jelenlegi állása és névtani megítélése. A rendezvényt Menyhárd Attila, a Polgári Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára nyitotta meg, aki utalt a névjogi összefüggések széles körére, az ember nevének és identitásának sokrétű kapcsolatára; a konferenciát Szeibert Orsolya, a Polgári Jogi Tanszék habilitált egyetemi docense vezette le.

Nemessányi Zoltán, az Igazságügyi Minisztérium nemzetközi igazságügyi együttműködésért felelős helyettes államtitkára sorra vette és elemezte azokat a névhasználattal összefüggő kérdéseket, amelyek tekintetében az Európai Unió Bírósága előzetes döntéshozatali eljárás során határozott. Az előadó kitért a névviselés kapcsán felvetődött problémákra és azoknak az uniós joggal való kapcsolódási pontjaira, így – többek között – a görög név latin betűs átírásának a letelepedés szabadságával, a diszkriminatív nemzetközi magánjogi szabály előírásának a mozgási szabadsággal, valamint a diakritikus jelek elhagyásának az Európai Unió Alapjogi Chartájával való összeférésére. Szóba került a név kulturális jelentősége, valamint röviden az is, hogy a jelenleg folyó hazai nemzetközi magánjogi kodifikáció hogyan kezelné a név kérdését. Raátz Judit az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos munkatársaként s az Utónévbizottságnak a tagjaként a hazai utónévadás szabályait és trendjeit elemezte, részletesen kitérve arra, hogy miként alakult ki a jelenleg adható női és férfi keresztnevek listája és száma. Az előadó nemcsak bemutatta, hanem értékelte is ezeket a tendenciákat, részletezve azt, hogy hogyan alakul a szülők által benyújtott névkérvények száma és jellege. A konferencia résztvevői konkrét példákon keresztül követhették figyelemmel azt, hogy mely típusú férfi és női keresztnevek kerülnek engedélyezésre és melyek nem, utóbbiaknál különös tekintettel a televíziós sorozatokban megjelenő újkori „hősök” neveire. Nyelvészként a XXI. század névadási trendjei is összegzésre kerültek. Az első ülés utolsó felszólalójaként Megyeri Nóra, az ELTE ÁJK doktorandusza és az Igazságügyi Minisztérium munkatársa a gyermek névhez való jogának különböző vetületeit elemezte, kitérve a jogi szabályozás alakulására is. Az előadás a Gyermekjogi egyezmény rendelkezéseire tekintettel foglalkozott az autonómia és identitás kérdésével, a névjognak mint a közjog és magánjog határán álló intézménynek a jelentőségével a családi kötelék fenntartása szempontjából, továbbá az Alkotmánybíróságnak azzal a 2001-ben hozott határozatával, amely meghatározó a név jogi megítélését illetően. A gyermek saját névhez való joga napjainkban a névhasználat, névváltoztatás kérdésében szembekerül azzal a felfogással, mely szerint a gyermek csak birtokosa szülei nevének.

A második ülés első felszólalója Varga Tímea, a központi anyakönyvi szerv anyakönyvi igazgatással foglalkozó főtanácsosa volt, aki azt részletezte, hogy miként jelennek meg a névviselésre vonatkozó szabályok az anyakönyvi igazgatásban, tekintettel a mai rendelkezésekig vezető út egyes állomásaira is. Az anyakönyvi szabályozás alakulásának áttekintése során az előadó a névviselést rendező jogszabályok sokszor alacsony jogforrási szintjének értékelése mellett számos jelentős névviselési, névhasználati kérdésre kitért, így többek között a doktori fokozat megjeleníthetőségére, a megkülönböztető betűjelek használhatóságára, az utónevek lehetséges számának változásaira, a házassági név jelentőségére. Farkas Tamás, az ELTE BTK Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet Magyar Nyelvtörténeti, Szociolingvisztikai, Dialektológiai Tanszékének habilitált egyetemi docense a családi név megváltoztatásának nyelvi és névtani kérdéseiről tartott előadást. A névjogi kiindulópontok felvázolását követően kerültek ismertetésre a családi név megválasztása kérdésének nemzetközi szabályozásban megnyilvánuló elvei, amelyben szerepet kap a közösségi hagyományok védelme mellett az egyéni érdekvédelem és a célszerűség szempontja is. Az előadó bemutatta a családi név felvétele hazai szabályozásának alakulását, s a hazai alapelveket, az utóbbiak körében részletezve a jogi és nyelvi, így nyelvesztétikai, művelődéstörténeti szempontokat. Kérdésként vetette fel és vitatta meg az előadás, hogy mennyiben jelentkezik nehézségként az irányadó névszótárak, névjegyzékek hiánya. A konferencia záró előadását a központi anyakönyvi szerv elsősorban névváltoztatással foglalkozó főtanácsosa, Kárpáti Andrea tartotta, aki a névváltoztatás eljárási szabályaival foglalkozott. Az elsősorban gyakorlati problémákra fókuszáló felszólalás részletezte azt, hogy hogyan alakul családtagok, így szülők és gyermekek helyzete, ha a családban névváltoztatásra kerül sor, illetve hogy jellemzően milyen okok vezetnek a családi név megváltoztatása iránti kérelemhez. Az indokok között kiemelkedő helyet foglal el az adott személyt felnevelő szülőhöz, nagyszülőhöz való ragaszkodás, illetve a névmagyarosítás előtti név visszavétele is. Az előadó kitért az engedélyezés szempontjaira, a családi helyzet változásainak következményeire, s konkrét példákon keresztül mutatta be a sikeres kérelem jellemzőit.

A rendezvényen jutott idő arra is, hogy a résztvevők kérdéseket intézzenek az előadókhoz, illetve további kérdésekkel járuljanak hozzá az előadók által felvetett problémákhoz. Azt a következtetést minden további nélkül valamennyien levonhattuk, hogy a mind jogilag, mind nyelvészetileg, mind a közösség, mind a család, mind az egyén oldaláról jelentős és kutatást igénylő téma több tudományterületet felölelő tárgyalása nemcsak érdekes, hanem hasznos is, s további rendezvényeket érdemel.