A közjog ereje a 21. században
„A közjog ereje a 21. században” című konferencia lehetőséget biztosított a résztvevőknek, hogy egy egész napot az európai közjog aktuális trendjeinek megvitatásával, valamint a régión belüli és azon túli szakmai kapcsolatok erősítésével töltsék. A konferenciát Sonnevend Pál, a Kar dékánhelyettese nyitotta meg.
A plenáris szekción két felkért előadó adott elő. Armin von Bogdandy (Max Planck Institute for Comparative Public Law and International Law, Heidelberg) szerint a közép- és kelet-európai országokban a közjog jelenleg intenzív átalakuláson megy keresztül, és ehhez az európai közjognak kell a közös alapot biztosítania.Az euroszkepticizmussal is foglalkozott, és megosztotta a közönséggel, hogy személyesen hozzá melyik szakmai éthosz áll közel. Bogdandy szerint az európai közjog lényege, hogy az európai államok nemzeti jogi szabályozásait európai szintre emeli, és egy olyan semlegesebb közös kiindulópontot teremt, amely kihúzhatja az euroszkepticizmus méregfogát. Az európai jog absztrakt megközelítése ahhoz a felismeréshez vezet el bennünket, hogy az európai joggal szemben álló jog is az európai jog része. Bogdandy szakmai éthosza a közös pontok keresésére és a szakmai vitára épül Habermas után szabadon, és kifejezetten nem ért egyet Carl Schmitt-tel, aki elutasítja a vitát mindazokkal, akik a jogállamiságról másként gondolkodnak. A másik vezérszónok, Andrea Pin (University of Padua) szintén az összehasonlító alkotmányjogot érő új kihívásokról beszélt, arra figyelmeztetve, hogy a növekvő társadalmi feszültségeket nem szabad elhallgattatni. Ahhoz, hogy a történelem ne ismétlődjön meg, és a „nemzeti sors” mostanában ismét gyakran emlegetett jóslata ne teljesítse be önmagát, teret kell adni a nemzeti álláspontoknak. Pin professzor szerint az összehasonlító alkotmányjog kulcsszereplőit jelenleg az igazságszolgáltatásban kell keresni, hiszen a bírók azok, akik az európai alkotmányokat a szabad vita katalizátoraiként használhatják, enyhítve azon az általános közérzeten, hogy az embereknek semmire sincs befolyásuk a körülöttük levő világban.
A plenáris ülés után három idősávban, három párhuzamos szekcióban folytatódott a konferencia (összesen kilenc panelben), amelyek a közjog különböző részterületeivel foglalkoztak.
Az „Elméletek” című panel elsősorban a hatalommegosztás és az alkotmányos identitás kérdéseivel foglalkozott. Elsőként Csink Lóránt (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) adott áttekintést a hatalommegosztás klasszikus elméleteiről és rendszerezte a köztük lévő kapcsolatokat. Ezt követően Jan Komárek (iCourts, University of Copenhagen)ismertette gondolatait „Az alkotmányos ideológia erejéről” történelmi példákon és a jelenre vonatkoztatható értelmezéseken keresztül. A felkért hozzászóló, Silvia Suteu (UCL Laws) a történelmi kiindulópontok hasonlóságaira hívta fel a figyelmet, majd megjegyzéseket tett a jelenre és a jövőre vonatkozó alkalmazást illetően.
A „Politikai hatalom” című panel a közvetlen és a képviseleti demokráciával is foglalkozott. Matija Milos (University Rijeka) arról beszélt, hogy a választópolgári kezdeményezések egyfajta közérdekű igényérvényesítésként is felfoghatók, és esettanulmányok bemutatásával illusztrálta, hogy hogyan milyen szerkezeti következményekkel járnak a választópolgári kezdeményezések a törvényhozó hatalomra, és hogyan definiálja mindez újra a képviselet intézményét. A felkért hozzászóló, Ero Liviik (Estonian Academy of Security Sciences) a kezdeményezések prezentációban bemutatott különböző funkcióira reagálva rámutatott, hogy még ha ezeknek nagy szerepük is van a társadalmi vita kialakulásában, a populizmus a várt megváltás helyett inkább a képviselet válsága felé sodor. Elizabeth Strange (Bangor University) abba nyújtott betekintést, hogy milyen hatása lehet a hazai szinten zajló népszavazásoknak a nemzetközi jogra, és arra a következtetésre jutott, hogy szükséges, hogy bizonyos körülmények között a népszavazáson szavazó egyéneket a nemzetközi jog is jogalanyként ismerje el. SmukPéter (Széchenyi István Egyetem) a politikai pártok demokrácia szempontjából ellentmondásos megítélését tárta a közönség elé, és a pártok a demokratikus érdekek becsatornázásában kimutatható különböző szerepköreiről beszélt, a pártok belső működésére vonatkozó követelmények átgondolása, és nagyobb belső autonómia biztosítása mellett érvelve.
Az „Európai jog” című panel elsősorban a jogállamiság kérdéseire fókuszált, de hagyományos uniós jogi témák is napirendre kerültek. Bárd Petra (ELTE ÁJK) előadásában rámutatott arra, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozáskor a leendő tagországokban érvényesülniük kell az európai értékeknek, mint például a jogállamiság elvének, ugyanakkor a csatlakozást követően már nem létezik olyan mechanizmus, amely ezt a megfelelést monitorozná. Álláspontja szerint pedig az Európai Unió rendelkezik hatáskörrel és köteles cselekedni a megfelelő jogi keretek között. Várnay Ernő (Debreceni Egyetem) a kötelezettségszegési eljárásokat mint a demokrácia és a jogállamiság védelmének eszközét mutatta be, és többek között a demokrácia és a jogállamiság védelmére irányuló klasszikus kötelezettségszegési eljárások korlátlan használata ellen szólalt fel. Láncos Petra Lea (Deutsches Forschungsinstitut für öffentliche Verwaltung) előadásának tárgyát az „irányelvhez hasonló ajánlások” képezték, amelyek az uniós szabályozás nemzeti végrehajtását segítik, majd e tekintetben a magyar gyakorlatot elemezte. Katarina Šipulová (Masaryk University) előadása során elemezte az Európai Unió válaszát a magyar, román, lengyel és osztrák alkotmányos és demokratikus válságra. A felkért hozzászóló Barbara Havelková (University of Oxford) az előadók közötti vitát előmozdítva rámutatott, hogy mennyire különböző megoldásokat javasolnak az Európai Unió jelenlegi problémáira.
A „Bíróságok, bírák és hatalommegosztás” című panel a harmadik hatalmi ág kihívásainak széles körét mutatta be. GyöngyiPetra (Erasmus University) a bírósági igazgatás magyar és román rendszerét hasonlította össze. Előadásában a bírói függetlenség és hatékonyság kockázatait vizsgálta, figyelemmel az európai sztenderdekre és a két ország alkotmányos követelményeire. Karolina Paulina Mendecka(University of Łódź) a lengyel helyzetről beszélt, közelebbről, hogy miként erodálódott a bírói függetlenség a nemzetközi követelmények szempontjából.RozsnyaiKrisztina (ELTE ÁJK) a közigazgatási aktusok bírói felülvizsgálatával, és annak a hatalmi ágak egyensúlyában betöltött szerepével foglalkozott előadásában. Felkért hozzászólókéntFleck Zoltán(ELTE ÁJK) bemutatta a magyar bírósági rendszer aktuális állapotát, jogi és szociológiai megközelítésből.
Az „Alapvető jogok” című panel elméleti és gyakorlati kérdésekkel egyaránt foglalkozott.Monica Cappelletti (Dublin City University) arról beszélt, hogy milyen új kihívások elé állítja az alapjogokat a virtuális tér. Az Internetet jogi szempontból szemlélte, és megállapította, hogy bár azt nem állami szervek irányítják, mégis egy olyan globális hatalomról van szó, amely államként viselkedik. Az előadás az adatvédelem különleges szerepére hívta fel a figyelmet, amely más alapjogok megsértése ellen egyfajta védőpajzsként szolgálhat, és azt szorgalmazta, hogy az európai alapjogvédelmi sztenderdet nem csak a nyílt webre, hanem a szürke zónaként jelenlevő deep és dark webre is alkalmazni kell. Monika Florczak-Wator (Jagellonian University) az állam azon kötelezettségével foglalkozott előadásában, amely a horizontális viszonyokban a gyengébb fél védelmét írja elő. Értelmezésében a mellérendelt viszonyokban a felek akaratának autonómiája és a státuszuk egyenlősége a fő rendezőelv, és amikor a valós helyzet ettől eltér, akkor az állam kiegyenlítő beavatkozása szükséges a gyengébb fél védelmében. Somody Bernadette (ELTE ÁJK) azt a kérdést járta körül, hogy az alapjogi bíráskodás mennyiben adhat választ rendszerszíntű alkotmányossági problémákra. Szerinte a jogállamiság eróziója Magyarországon egy új helyzetet teremtett, és még ha az alapjogi bíráskodás vonzó lehetőségnek is tűnhet, az alapjogi megközelítés gyakorlati és elvi okok miatt sem lehet alkalmas intézményi szintű problémák megoldására. A felkért hozzászóló Ausra Padskocimaite (Uppsala University) további új kihívásokra mutatott rá az alapjogok területén.
A „Nemzetközi jog” című panel a nemzeti és nemzetközi normák kapcsolódásait négy különböző nézőpontból vizsgálta. Hoffmann Tamás (MTA TK JTI) előadása a nemzetközi jog hibriddé válásáról szólt, Sulyok Katalin (ELTE ÁJK) pedig arról beszélt, hogy hogyan tolódnak ki a bírói mérlegelés határai, amikor a tudomány eredményeit kell alkalmazni a nemzetközi környezetvédelmi bíráskodásban. Az önmeghatározáshoz való jog volt Przemyslaw Tacik (Jagellonian University) előadásának témája. Agata Kleczkowska (Institute of Law Studies of the Polish Academy of Sciences) azt a kérdést tette fel, hogy vajon megfelelőek-e a fegyveres nem állami szereplőkkel szembeni jogi fellépés eszközei. Az előadások és Kirs Eszter (Miskolci Egyetem) felkért hozzászólógondolatai alapján a panel foglalkozott a nemzetközi és nemzeti normák kölcsönhatásával, a jogi és jogon kívüli érvek viszonyával, illetve azzal, hogy mindezek hogyan befolyásolják a nemzetközi jogi módszertan fejlődését.
A „Populizmus” című panel, David Kosař (Masaryk University) felkért hozzászóló közreműködésével a populizmussal mint az európai közjogot jelenleg érő legnagyobb kihívással foglalkozott. Maciej Bernatt (University of Warsaw) a populizmust egy speciális szemszögből tárgyalta, előadásában kifejezetten a versenyjogi aspektusokra koncentrálva. Az előadó Lengyelország és Magyarország példáján mutatta be, hogy miként befolyásolják az intézményi keretek a versenyjogi szabályok kikényszerítését, és azt vizsgálta, hogy a populizmus különböző jellegzetességei – például az intézményellenesség, a gazdasági patriotizmus és antiglobalizmus – hogyan vezet a gazdasági, és ezáltal a politikai hatalom koncentrációjához. Paul Blokker (Charles University) a „populista alkotmányosság” fogalmába nyújtott betekintést, melyet a jog apolitikus, semleges természetét elutasító irányzatként mutatott be. Az előadó olyan rendszerszintű sajátosságait összegezte ennek a jelenségnek, mint például az alkotmány alapvetően politikai természetére, valamint a hagyományos és keresztény értékekre való rendszeres hivatkozásokat, a nemzet érdekének a jog fölé helyezését, a szuverenitás az állam helyett a nemzetre vonatkoztatott felfogását, és a külkapcsolatokban a populista rendszerek által kifelé mutatott kép sajátosságait. Bojan Bugarič (University of Ljubljana) a jog szerepét vizsgálta a demokrácia gyengülésének megakadályozásában. Szerinte amíg a liberális demokrácia nem az egyedüliként elfogadható lehetőség az emberek számára, addig a populizmussal mindig számolnunk kell. Akritas Kaidatzis (Aristotle University of Thessaloniki) is a populista alkotmányosság szempontjából értékelte a közjog és a politika kapcsolatát, amellett érvelve, hogy a populista identitás fokozat kérdése, ezért aztán a populizmusnak nem is létezhet kizárólagos értelmezése. Kollégájához hasonló sajátosságokat bemutatva Kaidatzis azzal a meglepő következtetéssel állt elő, hogy az alkotmányosságnak „populistábbá” kell válnia ahhoz, hogy a populista politika által állított kihívásoknak megfelelhessen.
Az „Alkotmánybíróságok összehasonlító szemszögből” című panelben, aminek Anna Śledzińska-Simon (University of Wroclaw) volt a felkért hozzászólója, a közép- és kelet-európai régió számos állama szóba került. Pócza Kálmán (MTA TK PI) bemutatta Oliver W. Lembckével (FSU Jena) együtt készített kutatását, amely arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyar Alkotmánybíróság és a Német Szövetségi Alkotmánybíróság a politikai szempontból fontos kérdésekben hozott döntéseivel mennyiben befolyásolta a törvényalkotás mozgásterét 1990 és 2015 között. Max Steuer (Comenius University in Bratislava) előadásában az alkotmánybíróságok érvelése és a demokrácia eszméje közötti kapcsolatra mutatott rá, valamint a szlovák alkotmánybíróság döntéshozataláról szóló empirikus kutatását ismertette. Ivo Gruev (University of Oxford) a bolgár alkotmánybíróságot vette górcső alá az egyén alkotmánybírósághoz való hozzáférése tekintetében, és kijelentette, hogy az egyének számára csak közvetetten lehetséges az alkotmánybíróság elérése. Jana Ondrejkova és Miluse Kindlova (Charles University) előadása betekintést kínált a politikai pártok közfinanszírozásába, elsősorban a cseh alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlatára összpontosítva, és bemutatta az alkotmánybíróságok és a jogalkotók közötti kapcsolatokat is a többi visegrádi ország vonatkozásában.
„A közjog határai” című panel a közjog különböző területeivel foglalkozott, a jogág határterületeit boncolgatva. Hoffman István (ELTE ÁJK) „Regionalizáció, föderalizmus és helyi kormányzás: a nemzetállamon belüli területi egységek összehasonlító elemzése” címmel tartott előadást. Miután kitért a közjog szerepére a területen belül, felhívta a figyelmet a nemzetállamon belüli területi egységek kategorizálásával kapcsolatos egyes nehézségekre, amelyeket európai példákkal, így különösen a katalán területi egység példájával mutatott be, rávilágítva a nemzetközi összehasonlítás nehézségeire. Carlo Maria Colombo és Mariolina Eliantonio (Tilburg University) előadása a közigazgatási jog átalakulásával és az együttműködő struktúrákkal foglalkozott. Drinóczi Tímea (Pécsi Egyetem) and Agnieszka Bień-Kacała (Nicolaus Copernicus University in Toruń) előadása a közjog korlátait elemezte az illiberális demokráciákban, bemutatva az „illiberális demokráciák” lehetséges okait (fentről lefele építkező társadalmak, gyenge civil társadalom, vágy az erős vezetésre), valamint tüneteit Magyarországon és Lengyelországban. A felkért hozzászóló Jakab András (University of Salzburg) további kérdéseket vetett fel, mint például a föderalizmus és regionalizmus politikai relevanciája, a közigazgatási jog lehetséges jövője és alkotmányjogi következményei, az írott normák szerepe az illiberális demokráciákban, valamint az alkotmányos identitás, melyet egy „alkotmányos elmélet köntösébe öltöztetett szuverenitás-elméletként” értelmezett.
A konferencia záróakkordja a kelet- és közép-európai közjog helyzetéről szóló kerekasztal-beszélgetés volt, Wojciech Sadurski (University of Sydney Law School, Centre for European Studies, The University of Warsaw),Uitz Renáta (Central European University) és Matej Avbelj (Graduate School of Government and European Studies) részvételével. A beszélgetést David Kosař (Masaryk University) moderálta, azt a kérdést téve fel a résztvevőknek, hogy mit tekintenek korunk nagy kihívásának a közjog számára. Uitz Renáta szerint ez nem más, mint a populizmus, amely mindannyiunkat elvezetett ahhoz a felismeréshez, hogy időnként a jogi formáknak semmi közük nincs a jogállami tartalomhoz. Uitz szerint a populizmus felemelkedése egyáltalán nem új jelenség, mostanra nagyjából tíz éve tart, és kizárólag arról szól, hogy hogyan használhatók a jogi formák és keretek a hatalom megszerzésére, ezért a jogállam kihívóit pontosan annak megfelelően kell kezelnünk, akik valójában. Sadurski szerint a legnagyobb probléma a nyelv, amit használunk – a populizmus tragédiáját alábecsülni és eltúlozni is ugyanakkora hiba. A professzor a közjoggal foglalkozók morális felelősségét hangsúlyozta, kitérve arra az erős kormányzati pszichológiai nyomásra, amely ezeket a szakembereket jutalmazással és büntetéssel kondicionálja. Matej Avbelj megfigyelése, hogy jelenleg a jog a politika szolgálóleánya, és még ha rendelkezünk is alkotmánybírósággal, illetve minden egyéb, az alkotmányos demokrácia fenntartásához szükséges intézménnyel, ezek az intézmények jelenleg tisztán politikai célokat szolgálnak. A beszélgetés végén a közönség kérdései leginkább az Európai Unió szerepe körül forogtak, elsősorban azt feszegetve, hogy vannak-e olyan határvonalak, melyeket egyetlen tagállam sem léphet át. Uitz Renáta szerint a határvonalak a politika igényei szerint mozognak, Sadurski viszont egyenesen odáig ment, hogy évekkel ezelőtt átléptünk minden lehetséges határvonalat, amely az Európai Unió szankcióiért kiált az európai jogot megsértő tagállamokkal szemben, még ha ez a tagállamokban élő emberek számára súlyos következményekkel is jár. Bogdandy professzor ehhez hozzátette, hogy mindaddig, amíg gazdasági következményekkel nem kell számolni, a jogi következmények hatástalanok. Avbelj egy futball-hasonlattal élve utalt rá, hogy az „európai alkotmányos foci szabályait” a 2. cikk tartalmazza, és ha egyes játékosok a játékot nem ezek szerint a szabályok szerint játsszák, akkor maga a játék sem ugyanaz többé.
A konferencia-beszámolót Pásztor Emese tanársegéd írta, Bazánth Barbara joghallgató, Bedő Renáta, Lukonits Ádám, és Mécs János doktoranduszok által írt részeket felhasználva.