Az ELTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszéke tudományos műhelyvitát rendez Jakab András (University of Salzburg) „Trade-offs and probabilities: How various constitution-making procedures can create various types of legitimacy” című kéziratáról.
Opponensek: Gárdos-Orosz Fruzsina és Sonnevend Pál
A vitát vezeti: Pozsár-Szentmiklósy Zoltán
A tudományos műhelyvita-sorozat szakmai vezetője Dezső Márta professzor emerita.
Minden érdeklődő kollégát szeretettel várunk. A műhelyvitára online formában (MS Teams) kerül sor.
Regisztráció
A tanulmány angol nyelvű, de a vita magyarul zajlik. A regisztráltak e-mailben megkapják a vita alapjául szolgáló kéziratot és online részvétel esetén a szükséges linket.
A tanulmányban három egymással összefüggő tézis mellett érvel a szerző: (1) Nem lehet általánosságban megválaszolni azt a kérdést, hogy milyen alkotmányozási eljárás vezet erősebb legitimitáshoz egy új alkotmány esetében. A „legitimitás” ugyanis egy meglehetősen sokjelentésű kifejezés, ezért értelmesen csupán arról tudunk beszélni, hogy milyen alkotmányozási eljárások konkrétan miként definiált legitimitást mozdítanak elő. (2) Az alkotmányozási eljárásra nem csupán olyan eszközként kell tekinteni, amelynek eredményeként egy ideális tartalmú alkotmány születik. Magának az eljárásnak (függetlenül a születő dokumentum tartalmától) olyan hatása lehet az új alkotmány társadalmi és politikai környezetére, amely aztán vagy elősegíti vagy gátolja az elfogadott alkotmány bizonyos fajtájú legitimitásait. (3) A legitimitás különféle típusai között sajnos trade-off van az alkotmányozási eljárások esetében. Még ügyes eljárási tervezés mellett sem kerülhető el a feszültség, például a transzparencia és a politikai kompromisszum elvárásai, vagy éppen az inkluzivitás és az elittámogatás között. Erősen polarizált társadalmakban a néprészvétel különféle formái (amelyek a közhiedelem szerint mind az eljárási inkluzivitás, mind a társadalmi támogatottság szempontjából pozitívak lennének) kifejezetten súlyosbíthatják a polarizációt, és ezzel hosszú távú károkat okozhatnak a politikai kultúrában, amely aztán végső soron az új alkotmány bukásához is hozzájárulhat. Ezért nem lehet minden típusú legitimitásban egyszerre a maximumra törekedni, vagyis egy alkotmányozási eljárás tervezőinek fájdalmas döntéseket kell hozniuk, és tökéletlen eljárási egyensúlyozgatást kell folytatniuk. Az alkotmányozási eljárási lépések és a különféle legitimitás-fajták közötti viszony ráadásul nem is szimplán oksági, hanem inkább csak valószínűségi jellegű – ez a bizonytalanság még kockázatosabbá teszi az alkotmányozási eljárások eleve bonyolult tervezését.
Jakab András (1978) alkotmányjogász, egyetemi tanár, az MTA doktora. Korábban Heidelbergben, Nottinghamban, Liverpoolban, Madridban és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen dolgozott egyetemi oktatóként és kutatóként, 2013 és 2017 között az MTA Jogtudományi Intézetének igazgatója. Jelenlegi kutatási területei: alkotmányelmélet, normatan, jogi érveléstan, átmeneti igazságszolgáltatás. Kilenc nyelven több mint kétszázötven tudományos publikációt jegyez. Jelenleg a Salzburgi Egyetemen az osztrák alkotmányjog professzora.
