„Az állam szerepe magánjogi jogviszonyokban”
Dr. Menyhárd Attila dékáni köszöntőjében különleges alkalomként méltatta a két egyetem részvételével megrendezésre kerülő jubileumi konferenciát. Beszédében a téma aktualitását emelte ki, hangsúlyozva az állami szerepvállalás, illetve az állam társadalomban betöltött helye meghatározásának szükségességét.
Prof. Dr. Harmathy Attila (ELTE) „Állam és magánjog” című előadásában arra kereste a választ, hogy az állam milyen szerepet tölt be a magánjog világában, illetve milyen kereteket ad ahhoz, hogy a polgári jog létezhessen. A közjog és a magánjog viszonyát történeti kontextusban elemezte és értékelte, rámutatva arra, hogy a polgári jog fejlődését a történelmi, gazdasági és politikai hatások egyaránt dinamikusan formálják, ennek értelmében a két jogág közti kapcsolat vizsgálata során különösen jelentős, hogy az értékelést milyen szemszögből végezzük. Kiemelte az állam szerepét a jogalanyiság és az egyes polgári jogi intézmények létrehozása és elismerése kapcsán, megállapítva azt is, hogy az állami szerepvállalás mindenképpen szükséges a piaci rendszer hatékony működéséhez. Konklúzióként kijelentette, hogy a közjog és a magánjog között az erős kölcsönhatás folytán valójában nem húzható éles határvonal, a két jogágnak kölcsönösen szükségük van egymásra a jogállam kiegyensúlyozott működése érdekében
Második felszólalóként Dr. Papp Tekla (NKE) „A magánjogi dilemmák az állami tagságú gazdasági társaságokkal kapcsolatban” című előadásában az állami részvétellel működő gazdasági társaságok működési feltételeinek sajátos kérdéseit taglalta, megállapítva, hogy az állam intézményei révén tud magánjogi jogviszonyokban részt venni. A közjogi és magánjogi szemléletmód eltérései azonban sok esetben olyan alapvető terminológiai anomáliákat mutatnak, amelyek problémát okoznak a joggyakorlatban. Külön kitért az egyes magánjogi kifejezések használatának közjogi vonatkozásban korántsem nem egyértelmű voltára, jelezve, hogy a bírói gyakorlat bizonytalanságainak kiküszöböléséhez megbízható támpontot a helyes polgári jogi definíciók használata jelenthet. Befejezésül megállapította azt, hogy a probléma megoldásához egy koherens, fogalmilag tiszta jogszabályalkotás, illetve a közigazgatási és a magánjogi szakterminológia összehangolása lenne szükséges.
Ezt követően Dr. Lehoczky Zóra Zsófia (NKE) a „Felügyelőbizottság-eltérések az állami részvétellel működő gazdasági társaságok szabályozásában” című előadásában felhívta a figyelmet a gazdasági társaságokban történő állami szerepvállalás speciális jellegére, kérdésfeltevése pedig elsősorban arra irányult, hogy az állam tagként való megjelenése a társaság létét hogyan befolyásolja. Kiindulópontként megállapította, hogy az államnak speciális, a közérdek érvényesülését biztosító vagyongazdálkodási követelményeknek kell megfelelnie, ami a részvételével létrejött társaság működésére is befolyással van, ugyanis a társaság egyes szerveire ez nyilvánvalóan többletkötelezettségeket jelent. A döntéshozó szervek mellett külön kiemelte az operatív, napi ügyvitelt bonyolító szervek felelősségét, illetve a társaság működésének jogszerűségét vizsgáló felügyelőbizottság szerepét a követelmény teljesülésének biztosításában. Előadása folytatásában a felügyelőbizottság létesítésének feltételeit ismertette, hangsúlyozva azt, hogy az állami tagsággal működő gazdasági társaságok esetében a felügyelőbizottság összetétele, javadalmazása és szakértelme az állami érintettség okán számos problematikus kérdést vet fel.
Dr. Kisfaludi András (ELTE) „A szerződés jogintézményének szerepe az állami feladatok ellátása során” című előadásában arra kereste a választ, hogy milyen esetekben és milyen keretek között vesz igénybe az állam szerződéses formát. A téma kapcsán hangsúlyozta, hogy a közhatalmi jelleg jelentősen befolyásolja a szerződéses viszonyokat. Számos példán keresztül igazolta, hogy a közjogi és magánjogi elemek keveredése sajátos jelleget kölcsönöz az ilyen típusú megállapodásoknak. A hatósági szerződés vonatkozásában kiemelte, hogy a szerződés megszegése eltérő jogkövetkezményekhez vezethet, ugyanis míg a hatóság szerződésszegése esetén az ügyfél számára a bírósághoz fordulás lehetősége biztosított, a hatóság részére akár a végrehajtás megindítása is lehetségessé válik, amennyiben az ügyfél a szerződést megszegő fél. Kitért a közhatalom gyakorlása során létrejött szerződések egyéb eseteire is, melyek tekintetében rámutatott arra, hogy a bíróságoknak gyakran okoz nehézséget annak eldöntése, hogy alkalmazhatóak-e a polgári jog szabályai az adott ügyekben. Magánjogi szempontból ugyanis kérdéses, hogy például a települések közötti határvonalakra vonatkozó megállapodások vagy akár a politikai pártok egymás közti megegyezései valóban szerződéses viszonyként értelmezhetőek.
Dr. Rácz Lilla (ELTE) a közigazgatási szerződésekről tartott előadása bevezetésében felvázolta a jogintézmény történelmi előzményeit, bemutatva a közigazgatási szerződések megjelenésének főbb jogtörténeti mozzanatait nemzetközi és magyar vonatkozásban egyaránt. A magyar előzménytörténet elemzésében a vonatkozó jogszabályok ismertetése kapcsán részletesen kitért a jogintézmény 20. századi jogfejlődésének egyes aspektusaira is. A közigazgatási szerződések általános jellemzőinek bemutatása során kiemelte, hogy az ilyen típusú szerződések sajátossága, hogy a polgári jogi szerződési elemek kiegészülnek és bennük a közjogi szabályozás is teret nyer. Eltérés jelentkezik azonban olyan tekintetben, hogy a közigazgatás a közigazgatási szerződés alanyaival szemben nem rendelkezik közhatalommal, sem más igazgatási hatalommal, ennek folytán a szerződés keretében az érdekek kölcsönös egyeztetése során egyfajta speciális mellérendeltségi és együttműködési viszonyrendszer érvényesül. Előadása folytatásában a közigazgatási és magánjogi szerződések elhatároló ismérveit taglalta és felhívta a figyelmet arra is, hogy az egyes közigazgatási szerződéstípusok speciális jellegük folytán a tisztán magánjogi szerződésekre is jelentős hatással vannak.
Dr. Nagy Barna Krisztina (NKE) a „Közjegyző és közhatalom, avagy állam a magánjogi jogviszonyokban” című előadása kezdő gondolataként kiemelte, hogy a közhatalom fogalmának meghatározására nincs konkrétan alkalmazható definíció, ezért mindig az adott ügy kapcsán kell mérlegelni, hogy a közhatalmi jelleg az adott viszonyrendszerben fennáll-e, ami nehézséget okoz a bírói gyakorlat számára. A közjegyző tevékenységének megítélésében különösen sok dilemma merül fel a gyakorlatban. Ennek kapcsán összevetette a közjegyző uniós, illetve magyar jogi megfelelőjét is, rámutatva arra, hogy eltérések figyelhetőek meg a közjegyző működése közhatalmi jellegének vonatkozásában, e tekintetben részletesen kifejtette az eltérő megközelítésmód mibenlétét és lehetséges indokait. Gondolatmenetét a közjegyző gazdasági tevékenysége jellegének megítélésével zárta.
Dr. Fuglinszky Ádám (ELTE) „A közjegyzői jogkörben okozott károkért való felelősség” című előadásában kifejtette, hogy a közjegyző tevékenységének közhatalmi jellege miatt saját személyében felelős az eljárása során okozott károkért, ennek értelmében a felelősség a közjegyzői irodára nem hárítható át. A kirívóan súlyos jogsértés doktrínájának ismertetése során rámutatott arra, hogy az a bírói gyakorlat szerint valamennyi közhatalommal összefüggő tevékenységhez kapcsolható, így a közjegyzői tevékenységgel kapcsolatos kártérítési ügyek körében is megjelenik. A felróhatóság kérdéskörében arra kereste a választ, hogy hol kezdődik a közjegyző felelőssége, mi várható el a közjegyzőtől eljárása során, illetve mire köteles annak érdekében, hogy egyes jogügyleti akadályokat kiszűrjön. Elmondása szerint számos jogvita tárgyát képezi, hogy mennyiben közjegyzői feladat a tisztességtelenség és a jóerkölcsbe ütközés kontrolljának az elvégzése. A tisztességtelenségi kontroll alapvetően a bíróság feladata, ugyanakkor a közjegyző végrehajtható okiratot is szerkeszt, így joggal merül fel a fokozott tartalmi ellenőrzéssel kapcsolatos igény. További dilemmaként említette az okirat-szerkesztési hibákért való felelősséget, valamint a közjegyzői közreműködéssel lefolytatott közbeszerzésekhez és egyéb pályázatokhoz kapcsolódó olyan ügyeket, amelyekben az esély elvesztésének problémája is felmerül. Előadása zárásaként összefoglalta, hogy az új Ptk. változásai hogyan érintették a közjegyző felelősségét, kiemelve a közjegyző előtti eljárásokban az előreláthatósági korlát jelentőségét.
Dr. Borbás Beatrix (NKE) a jogegyenlőség magánjogi és közjogi aspektusairól tartott előadásában a jogegyenlőség fogalmának történeti áttekintését vázolta fel. A jogegyenlőség követelményének tételes joggá válását mind nemzetközi, mind magyar kontextusban elemezte, külön kiemelve a magyar alkotmányjog fejlődésében a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos szintre történő emelésének történelmi előzményeit. Álláspontja szerint a jogegyenlőség biztosításának intézményesült jogállami védelmét az Alkotmánybíróság látja el, amely alapjogvédelmi funkciójának betöltésével egyúttal az állami önkontroll megvalósulása biztosítékának is tekinthető. Az esélyegyenlőség megteremtésében külön kiemelte az állam kiemelt felelősségét a követelmény teljesülésében és felhívta a figyelmet arra is, hogy a kontinentális jogelmélet számára sokat adhat az amerikai bíróságok rugalmas jogfejlesztő- értelmező szerepének mintája, illetve az amerikai alkotmányfejlődés további megoldásai is.
Dr. Darázs Lénárd (ELTE) „A fogyasztóvédelmi célú állami beavatkozás tényleges okai és keretei a szerződési jogban” címmel tartott előadást, megállapítva azt, hogy a fogyasztóvédelem területén erős állami beavatkozás figyelhető meg, amely a szabályozás szintjén is megjelenik a kógens, illetve klaudikálóan kógens szabályok Ptk.-ba történő beemelésével. Tézise szerint nincs közvetlen magánjogi organikus oka a fogyasztóvédelmi jellegű állami beavatkozásnak a szerződési jogba, továbbá meglátása szerint a szerződési jogba való fogyasztóvédelmi célú állami beavatkozás mögött valójában versenyvédelmi paradigma-eltolódás áll. Mivel a piacgazdaság a konkurencia és a kooperáció bonyolult kombinációhalmazán alapszik, ezért a szerződéses viszonyokban jelentkező zavarok globális piaczavarhoz vezethetnek. Ez indokolja az állami beavatkozást, ugyanis az individuális zavarok a fogyasztói szerződések körében funkció- és bizalomvesztést eredményeznek a piaci tranzakciókban, ami végső soron versenytorzító hatással bír. Az állami beavatkozás kereteinek meghatározása során álláspontja szerint az optimális szabályozás megalkotásához egy fokozott szükségességi- arányossági teszt alkalmazása szükséges. A hatékony verseny biztosítása érdekében csak olyan szabályok alkalmazhatóak, amelyek a zavarokat megfelelően kiküszöbölik, ugyanakkor figyelembe veszik a magánjogi korlátok feltételrendszerét is.
Dr. Faludi Gábor (ELTE) „Az állam szerepe a szerzői jog gyakorlásában” című előadásában kifejtette, hogy a technikai fejlődés következtében a szerzői jog területén az állam erősödő szerepvállalása jelenik meg. Kiemelte, hogy a szerzői jog keletkezése részben az állammal szemben történt, amelyet részletes történeti áttekintéssel mutatott be. A vonatkozó nemzetközi egyezmények ismertetése során kitért arra is, hogy a szerzői jogok tekintetében hogyan került rögzítésre nemzetközi szinten az állam szerepének mibenléte. A tömeges felhasználás okán a kizárólagos jog korlátozása vált szükségessé, mely kereteinek érvényesítése állami feladatot jelent. Előadása folytatásában további példaként említette azokat a szerzői jogi uniós jogszabályokat, amelyek az állami fellépés, illetve beavatkozás lehetőségét teremtik meg szerzői jogi jogviszonyokban. A közös jogkezelés tekintetében kijelentette, hogy a legszigorúbban véve magántevékenységnek minősül, azonban a monopóliummal történő visszaélés esetén az állam ex ante, illetve ex post is beavatkozhat. Megállapította azt is, hogy az állami beavatkozás mértéke ebben a vonatkozásban hazánkban a legerősebb, ugyanis a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala révén állami felügyelet gyakorolható, illetve az állami kontroll a díjszabások hatósági jóváhagyására is kiterjed.
Dr. Lukácsi Péter (ELTE) az „Állami szerepek a védjegyjogban” című előadásában felvázolta, hogy az állami szerepvállalás hogyan jelenik meg a védjegyjogot érintő egyes kérdések kapcsán. Az állami kontroll egyik elsődleges aspektusaként kiemelte, hogy a védjegyek lajstromozása konstitutív hatállyal közigazgatási hatóság révén történik. Rámutatott arra is, hogy a védjegy alapvetően versenyeszköznek tekinthető, az állam szerepe pedig a versenyt szabályozó jelleggel az optimális egyensúly megteremtése a releváns érdekcsoportok között. A hazai védjegyjogi jogalkotásnak emellett számos nemzetközi és uniós kötelezettségnek is meg kell felelnie annak érdekében, hogy a jogintézmény megfelelően tudjon funkcionálni. Az állammal való kapcsolat további elemeiként mutatta be az állami és tanúsító védjegyek típusait, konkrét példák ismertetésével tekintve át azt, hogy az ilyen típusú védjegyek esetében az állam milyen feltételekkel lehet jogosult, kitérve a tulajdonosi jogok gyakorlásának speciális jellemzőire is.
Dr. Auer Ádám (NKE) „Versengő közérdek(ek) a közbeszerzési szerződések érvénytelenségénél” című előadásában a közbeszerzési szerződésekkel kapcsolatos jogi dilemmákat elemezte. Átfogó áttekintését nyújtotta a közbeszerzésről szóló törvény változásainak, feltéve a kérdést, miszerint a szabályozott partnerválasztást követően megszületett tisztán polgári jogi közbeszerzési szerződés semmisnek tekinthető-e abban az esetben, ha az a közbeszerzésről szóló törvény szabályaiba ütközik. Ennek kapcsán a bírói gyakorlat bizonytalanságát mutatta ki abban a kérdésben, hogy pontosan mikortól tekinthető semmisnek a szerződés, amennyiben jogszabályba ütközik. A közbeszerzésről szóló törvény legutóbbi módosításainak bemutatásával szemléltette, hogy a jogalkotó hogyan próbált a problémára megoldási alternatívát nyújtani, részletesen kifejtve a kérdéskör eljárásjogi vonatkozásait is a perbeli legitimáció, a határidők és a hivatkozási alap tekintetében egyaránt.
Dr. Szeibert Orsolya (ELTE) „A gyermek jogainak és érdekeinek védelme a családjogban: közjogi elemek magánjogi jogviszonyokban” címmel tartott előadást, amelyben kifejtette, hogy a családjog területén az állami közrehatás az intim szférába történő behatás miatt kiemelt jelentőséggel vizsgálandó. A téma vonatkozásában a törvényi szabályozási szint történeti áttekintése során különös figyelmet fordított a gyermekek jogát is érintő állami beavatkozás lehetséges eseteinek bemutatására. Számos példán keresztül mutatta be azokat a jogi eszközöket, amelyek a gyermek jogait is érinthetik, többek között kitért a gyermekelhelyezés, a kapcsolattartás, a gyermek családjából történő szükség szerinti kiemelésének tekintetében felmerülő lehetséges állami jogi lépések mibenlétére. A hatályos szabályozás pozitívumaként kiemelte a gyermek meghallgatásának kötelezettségét is, ennek értelmében a gyermeket érintő kérdésben a gyermek véleményét is figyelembe kell venni. Álláspontja szerint az államnak a hatósági szerep mellett szolgáltató funkciót is be kell töltenie, azonban az állami feladatok családjogi viszonylatban nem mindig határozhatóak meg egyértelműen.
Dr. Menyhárd Attila (ELTE) „Közjogi vagy magánjogi állam?” című záróbeszédében kijelentette, hogy a közjog és a magánjog határait nem tekinthetjük egyértelműnek, hozzátéve azt is, hogy az állam igényei szerint nyúl a két jogág nyújtotta lehetséges eszközökhöz, ennek értelmében polgári jogi viszonylatban is megjelenik tulajdonosként, szerződő félként, vagy akár károkozóként is. Véleménye szerint az állam számon kérhetősége valós társadalmi igény, és mivel az állam nem tételezhető egységes rendszerként polgári jogi szempontból, ezért speciális szabályozást igényel.
A beszámolót Farkas Diána Rita, a Polgári Jogi tanszék PhD-hallgatója készítette.