Elhunyt Horváth Pál
Horváth Pál Győrszemerén született 1928. április 5-én. Középiskolai tanulmányait Pápán és Győrben végezte. 1948-ban Karunkon kezdte meg jogi tanulmányait. Már hallgató korában intenzíven bekapcsolódott a Kar megalakulóban levő Általános jogtörténeti tanszékének munkájába. Ennek a korán kialakult és egy életre szóló kötődésnek a jele, hogy 1949-től demonstrátorként működött ezen a tanszéken. A jogászdiplomát 1952-ben szerezte meg. Később történelem szakos középiskolai tanári diplomát is szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Az idegen nyelvek elsajátítására is nagy súlyt helyezett: a nyugati nyelveken túl számos szláv nyelvben, így pl. — az orosz mellett — a lengyel nyelvben is jártasságot szerzett.
Jogi tanulmányainak befejezését követően Horváth Pál a Bolgár Elek akadémikus által megalapított Általános jogtörténeti tanszékre került tanársegédként. 1958-ban védte meg kandidátusi értekezését, amely „A középkori falusi földközösség jogtörténeti vonatkozásai” címmel 1960-ban az Akadémiai Kiadónál könyv alakban is megjelent. Ebben a ma is becses, sok tekintetben eredeti munkájában már megmutatkozott az összehasonlító jogtörténeti kutató módszer iránti érdeklődése, amelyet későbbi munkásságában is sikeresen alkalmazott.
A kandidátusi fokozat megszerzését követően 1959-ben egyetemi docensi kinevezést kapott, majd 1961-ben átvette – az 1950-es évek közepétől már Egyetemes jogtörténeti tanszék néven ismert – tanszék vezetését a nem sokkal később nyugdíjba vonult Sarlós Mártontól. 1966-ban lett egyetemi tanár. 1968-ban szerezte meg az akadémiai doktori fokozatot „A kelet-közép-európai népek jogfejlődésének főbb irányai” címmel megvédett disszertációjával, amely ugyanabban az évben a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadónál könyv alakban is megjelent.
Az 1960-as évek derekán nagy intenzitással bontakozott ki Horváth Pál tankönyvírói, tananyagformáló munkássága is. Tanszéki kollégáival, Hajdu Lajossal és Nagyné Szegvári Katalinnal együttműködésben 1966-ban publikálta az első egyetemes jogtörténeti chrestomathiát, amelyet 1967-ben a Horváth Pál által szerkesztett „egységes jegyzet” kiadása követett. Az egyetemes állam- és jogtörténet hazai oktatása ezzel a tanszékközi együttműködésben készült országos jegyzettel alapvetően egységessé vált, és ez jelentős mértékben Horváth Pál nevéhez fűződik. Az egységes jegyzet későbbi kiadásait is Horváth Pál szerkesztette, nemkülönben az 1980-as évektől a jegyzeteket felváltó egyetemi tankönyveket.
Horváth Pál szakmai munkásságának súlyponti részét monográfiái képezik, amelyeknek nemcsak a méltatása, de puszta felsorolása is meghaladná e megemlékezés kereteit. Csak jelzésszerűen utalunk az összehasonlító jogtörténet tudománytörténeti és módszertani kérdéseit, valamint a tanszabadság fejlődését taglaló könyveire. A jogösszehasonlításnak a szocialista országokban az 1970-es évekig viszonylag mostohán kezelt témaköréből 1979-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában német nyelvű monográfiát is publikált. Külön fejezetet képeznek Horváth Pál gazdag tudományos oeuvre-jében az egyetemtörténeti kutatások, amelyek becses eredményei közé tartoznak egyebek mellett Frank Ignácról szóló munkái. Műveit a tudományos alaposság mellett emelkedett, elegáns stílus jellemzi, amely a szerző igényessége mellett magas szintű műveltségéről is tanúskodik.
Horváth Pál több mint három évtizeden át, 1993-ig látta el az Egyetemes állam- és jogtörténeti tanszék vezetését, de ezt követően is aktív egyetemi tanár maradt. 1995-től fontos szerepet vállalt az ELTE kihelyezett tagozataként induló győri jogi kar felépítésében is.
A korának előrehaladtával is fáradhatatlanul kutató és publikáló tudós, a jogásznemzedékeket szintén fáradhatatlanul oktató professzor mellett meg kell emlékezni arról is, hogy évtizedeken át Horváth Pál szerkesztette a Kar idegen nyelvű folyóiratát, az Annalest, amely részben ellensúlyozni tudta a nemzetközi tudományos világgal való kapcsolatoknak a szocializmus évtizedeiben megmutatkozott deficitjét.
Az élők sorából most eltávozott professor emeritusának emlékét az ELTE jogi kara kegyelettel megőrzi. Horváth Pál emlékét mívesen megírt monográfiái, tankönyvei és tanulmányai mellett sokáig fogják még őrizni azok a jogászok is, akik az ELTE-n, majd a 90-es évek közepétől a győri jogi karon és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán is hallgathatták előadásait, szemináriumait és speciális kollégiumait.