Jubileumi interjúk VII. – Gönczöl Katalin
A kriminológia önálló tantárgyként való oktatása a Karon 1965-ben indult, 1979-ben alapította meg Vigh József professzor az önálló tanszéket. Kérem, meséljen a kezdetekről!
A II. világháború után, egy éppen aktuális tanügyi reform keretében csak 1979-ben alakulhatott meg az önálló Kriminológia Tanszék. Akkor is a három érintett tanszéket integráló Bűnügyi Tudományok Intézetén belül.
Az 1950-es években a politikai hatalom a kriminológiát a pszichológiával, szociológiával együtt a tiltott „burzsoá áltudományok” közé sorolta. Hosszú út vezetett az önálló tanszékké nyilvánításhoz. A politikai hatalom ugyanis csak az 1960-as évek elején ismerte el a társadalomtudományi szakértelem létjogosultságát, és tette kutathatóvá a magyar társadalmi viszonyokat, azok zavaraival együtt.
A karon 1960-as évek elején, közel egy időben kezdődött meg a kriminológia, a szociológia és a pszichológia oktatása. 1963-ban Vigh József statisztikus-jogász, egyetemi docens – aki éppen akkor fejezte be moszkvai aspirantúráját – kezdhette meg a kriminológia oktatását. A szociológiát Kulcsár Kálmán tudományos kutató, a pszichológiát pedig György Júlia klinikai pszichológus tanította. 1965-ben a Büntető Eljárásjogi Tanszéken belül Kriminológia Tanszékcsoport alakult, amelyet a hallgatók „tansámlinak” becéztek. Ez a szervezeti forma közel tíz évig maradt fent. A fordulat Király Tibor dékánsága alatt valósulhatott meg. Az ő megkérdőjelezhetetlen szakmai tudásának, tekintélyének és emberi tisztességének igen jelentős szerepe volt abban, hogy a felsőoktatásban elsőként az ELTE ÁJK-n realizálódott a reform. A kriminológia a jogászképzésben 1963-1966 között még speciális kollégium, 1967-ben azonban a IV. évfolyamon már két féléves kötelező tantárgy volt, és elmondható, hogy rendkívül népszerű volt a hallgatók körében.
Hogyan fogadta a Kar közössége az új tantárgy és az új tanszék megjelenését?
Az 1960-as években a kar közösségében nem volt osztatlan sikere az új tantárgyaknak, köztük a kriminológia bevezetésének. Kezdetben néhányan, különösen a jogtörténeti és a polgári jogi tárgyak oktatói, ha nem is ellenségesen, de gyanakodva fogadták az új fejleményeket. Voltak azonban kivételek, Eörsi Gyula például tanácsaival rendszeresen támogatta a kutatómunkámat. A karon a kriminológia Büntető Eljárásjogi Tanszék oktatóitól, különösen Király Tibortól, Szabó Lászlónétól és kapta a legtöbb szakmai segítséget, adott esetben a támadásokkal szembeni védelmet is. Az 1980-as évek közepéig szinte folyamatosan zajló, úgynevezett felsőoktatási szervezeti reformok nem egyszer fenyegették a kriminológia oktatását, szervezeti önállóságát vagy mindkettőt. Az említett kollégák a legkülönbözőbb szakmai és politikai fórumokon minden esetben kiálltak értünk. Hasonlóan cselekedet az MTA Állam- és Jogtudományi Intézet bűnügyi tudományokkal foglalkozó közössége, valamint az egyre nagyobb szakmai tekintéllyel rendelkező Kulcsár Kálmán is. Az egyik dékánban azonban még a rendszerváltozás után is felmerült az a gondolat, hogy tanszéki összevonásokkal meg lehetne szüntetni az ország egyetlen kriminológiai tanszékét. Dékánjaink azonban inkább védték, mint támadták a kriminológia önálló diszciplínaként és szervezeti egységként történő elismerését.
Melyek azok a fő mérföldkövek, melyeket érdemes lenne kiemelni a tárgy oktatásának történetéből és kit, illetve kiket nevezne meg kiemelkedő személyiségekként?
1966-ban Földvári József és Vigh József szerzőségében megjelent az első kriminológia jegyzet. A jogászképzésbe későn integrálódott kriminológia nem volt gyökértelen. A magyar műhelyek gazdag hagyatéka nemcsak a háború előtti örökségként állt rendelkezésre, hanem az oktatás új kutatási eredményekre is támaszkodhatott. Az 1960-as években a fiatalkori bűnözésről írott monográfiák sorát jelentette meg Huszár Tibor, Szabó András és Vigh József. Valamivel később Vermes Miklós a kriminológiai alapkérdéseit tisztázta máig jelentősnek számító könyvében.
A Kriminológia Tanszék oktatói az 1970-es években jelentős tudományos munkát végeztek. Vigh József a fiatalkori bűnözés mellett a kauzalitás és determinizmus témakörével foglalkozott, 1974-ben ezen a területen védte meg akadémiai doktori disszertációját. 1973-ban túlnyomórészt a tanszéki oktatók szerzőségében és szerkesztésében jelent meg az első jelentős hazai, az erőszakos bűnözés empirikus kutatását tartalmazó könyv. Jómagam az elkövetők tipológiájával foglalkozó monográfiám megvédése után, 1978-ban lettem kandidátus, ezt követően neveztek ki egyetemi docensnek. 1979-ben jelent meg a Vigh József és Földvári József által jegyzett első kriminológiai tankönyv. Tauber István, a tanszék legfiatalabb munkatársa 1984-ben védte meg A hátrányos társadalmi helyzet, cigányság, bűnözés című kandidátusi értekezését. 1989-re fejeztem be a bűnözés egyik lehetséges társadalmi reprodukciós folyamatának empirikus elemzését is tartalmazó kutatását, amely a Bűnös szegények című könyvben jelent meg. Ennek megvédése után akadémiai doktori címet kaptam, és 1990-ben kineveztek egyetemi tanárnak.
Vermes Miklós, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet csoportvezetője 1973-tól 1984-ig, haláláig a tanszék óraadója volt, tevékenyen részt vett a tanszék tudományos és oktató munkájában. A rendszerváltozásig a tanszéknek három főállású oktatója volt. Fakultatív tárgyakat azonban időről-időre pszichológus kollégák, az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet és a Rendőrtiszti Főiskola munkatársai tanítottak.
A rendszerváltozást követő időszakban a kriminológiai oktatásának történetében mérföldkőnek számít Vigh József Kriminológiai alapismeretek című, 1991-ben megjelent könyve, majd 1996-ban a szakma fiatalabb generációja által írott, Korinek Lászlóval és Lévay Miklóssal közösen szerkesztett Kriminológiai ismeretek, bűnözés és bűnözéskontroll című tankönyvünk. A tanszék oktató munkájának hatékonyságát növelték azok a hazai és tanszéki kutatások, amelyekre éppen a rendszerváltás következtében megnyílt új pályázati lehetőségek teremtették meg a lehetőséget. Így mások mellett az Országos Kiemelt Társadalomtudományi Kutatás (OKTK) keretében végzett, A bűnözés új tendenciájára adott társadalmi hatósági reakciók – bűnmegelőzés, büntetőpolitika című, általam vezetett kutatás. Vigh József több tanulmányt jelentetett meg az áldozatvédelem és a kárhelyreállító igazságszolgáltatás tárgykörében. Tauber István pedig közel egy évtizedig kutatta a rendszerváltozás bűnözésre gyakorolt hatását. Publikációi máig érvényes megállapításokat tartalmaznak. Ezek és a hazai empirikus kutatások az oktatás integrált részeként jelentek meg.
1996-ban Vigh Józsefet Tauber István váltotta a tanszékvezetésben. Vigh József 2011-ban bekövetkezett haláláig professor emeritusként oktatott a tanszéken. 2003-ban Tauber István váratlanul, fiatalon elhunyt. Ekkor egy évre, másodállásban Kerezsi Klára vette át a tanszékvezetést. 2004 óta a tanszéket Lévay Miklós vezeti. Lévay a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának volt az alapító tagja, és a fiatalkori és a kábítószer-bűnözés kutatásának kiemelkedő szakértőjeként vált ismertté. A tanszék vezetését a budapesti jogi kar kérésére vállalta el, irányítása alatt a tanszék oktatási és tudományos profilja jelentősen kibővült.
A kilencvenes években lezajlott társadalmi, gazdasági változások kedvezőtlenül befolyásolták a bűnözés alakulását, és gyorsan változott a mindenkori kormányzat kriminálpolitikai reakciója is. Így a korszerű oktatási követelményeknek megfelelően 2006-ban ismét új, többszerzős, 700 oldalas tankönyv jelent meg Kriminológia – Szakkriminológia címmel, amelyet Kerezsi Klárával, Korinek Lászlóval és Lévay Miklóssal együtt szerkesztettünk. Egy TÁMOP-projekt keretében 2009-ben Borbíró Andrea és Kerezsi Klára szerkesztésében, elméleti és gyakorlati szakemberek készítették el A kriminálpolitika és a társadalmi bűnmegelőzés című kétkötetes kézikönyvet. Ezt széles körben használták az egyetemi és főiskolai képzésben.
Az ezredforduló utáni időszakot fiatal oktatók megjelenése jellemezte. A mesterszak alapításában, illetve a szakindításban tevékenyen részt vett Borbíró Andrea és Inzelt Éva, akik azóta PhD-fokozatot szereztek, és jelenleg adjunktusként tevékenykednek. Később kiváló részfoglalkozású oktatókkal gyarapodott a tanszék. Bárd Petra már a tanszék oktatójaként habilitált egyetemi docens, Vigh Dávid egyetemi adjunktus, aki tanársegédként szerzett PhD-fokozatot, Virág György jogász-pszichológus, egyetemi adjunktus, Vaskuti Gergely pedig a kriminológiai mesterszakon végzett, és egyetemi tanársegédként csatlakozott a tárgy oktatóihoz. Az ő munkájuknak is köszönhető, hogy a tanszék felzárkózott a vezető nyugati egyetemeken folyó kriminológiai kutatásokhoz és képzésekhez.
A generációk közötti harmonikus együttműködés legkifejezőbb eredménye a 2016-ban 27 szerző közreműködésével, Borbíró Andrea, Gönczöl Katalin, Kerezsi Klára és Lévay Miklós szerkesztésében megjelent a több mint ezer oldal terjedelmű szakkönyv, a Kriminológia, amelyet tankönyvként is használunk. A kötet főszerkesztője Borbíró Andrea volt. Elsősorban az általa megfogalmazott követelményeknek köszönhető, hogy a kötet tartalmazza korunk bűnözésének legfontosabb jellemzőit, a bűnözés reprodukciójára vonatkozó legmodernebb kriminológiai elméleteket, valamint a posztmodern politikai berendezkedések bűnözéskontrolljának igen színes palettáját.
A tanszék életében különösen fontos szerepet töltött be és tölt be mai napig is a tudományos diákkör, melynek hosszú éveken át Ön volt a vezetője. Milyen sajátosságai voltak és vannak a TDK-nak?
A tanszék mellett működő diákkörről elmondható, hogy a kezdetekkor úttörőnek számító vállalkozásokat is megvalósított. 1965-1985 között én voltam a titkára, majd később tanárpatrónusa. A jogi karokon a hagyományos diákköri tevékenység mellett a hallgatóink utógondozást is végeztek a tököli Fiatalkorúak Börtönében. A felelősségteljes munkára vállalkozó hallgatók elsősorban hátrányos helyzetű, túlnyomórészt volt állami gondozott fiatalkorú fiú elítéltek társadalmi integrációját készítették elő. Az elítéltekkel a személyes kapcsolatot szabadulás előtt három hónappal vették fel, majd a szabadulást követő három hónapig támogatták őket, nyomon követték a sorsuk alakulását. Céljuk a meglévő családi kapcsolatok erősítése, a szállásról és a munkahelyről való gondoskodás volt. Minden esetről napló készült, amelyet évente értékeltünk. A naplókat máig őrizzük. A legjobb utógondozókat a börtön parancsnoka és a mindenkori dékán díjazta. Volt olyan év, amikor 80 joghallgató járt ki heti rendszerességgel Tökölre. A diákkör másik, kisebb létszámú csoportja, a fiatalkorú elkövetők nyomozati munkájában vett részt. Alapvető kiképzésük után diákjaink a nyomozó hatóság „ifjúságvédelmis” előadóinak megbízásából a fiatalkorú gyanúsítottak körében környezettanulmányokat készítettek.
A 2000-es évek elején Vig Dávid és Podoletz Léna vezetésével a tudományos diákköri tevékenység is megújult. Mostanában előtérbe került a készségfejlesztés, a tudományos dolgozatok készítése és megvitatása, OTDK-ra való felkészítés. A Börtön Körben a büntetés-végrehajtási intézetek összehasonlító elemzésére törekszenek. A Pártfogói Csoport szakmai vitafórumokat szervez. Hallgatóink jól szerepelnek az OTDK-kon. A 2017. évi OTDK-n hallgatóink például két első helyezést értek el.
A Kriminológia Tanszék életében is rendkívül fontosak és szerteágazóak a hazai és a nemzetközi kapcsolatok. Hogyan történt ezek kiépítése és működtetése?
A nemzetközi kapcsolatokból származó információk, a nyugati szakirodalomhoz való fokozatos hozzáférés nagyon pozitívan hatottak az oktatás színvonalára. Az 1970-es években már megnyílt a lehetőség a külföldi – főleg a szocialista országokban megtartott – konferenciákon való részvételre. Az Országgyűlési Könyvtár segítségével és a nyugati kollégák postai küldeményeivel egyre több nyugati szakirodalom jutott el hozzánk. Kivételesen már fogadhattunk neves – főleg skandináv, brit és holland – vendégoktatókat is. Az 1970-es évek közepétől nyugati ösztöndíjak szakmai haszonélvezői is lehettünk. Az 1980-as évek elején a tanszék oktatói közül Vigh József és jómagam a Nemzetközi Kriminológiai Társaság tagjai lehettünk, majd az 1980-as évek közepétől 2010-ig választott tisztségviselőként képviselhettem a kelet-közép-európai régiót. Ennek is köszönhető, hogy az 1980-as évek közepétől kezdve élénk és rendszeres szakmai kapcsolat alakult ki a nyugati társintézményekkel. A brit, holland, svéd és magyar bűnügyi tudományok elméleti és gyakorlati szakértői váltakozó helyszíneken, tematikus szemináriumokon és „tereplátogatásokon” cserélhették ki nézeteiket a kriminálpolitika aktuális kérdésiről.
Az 1983-ban alakult Magyar Kriminológia Társaság (MKT) engem választott meg főtitkárának, 2004-ben pedig elnökének. Az elnökségbe legutóbb a tanszékről beválasztották Borbíró Andreát, Lévay Miklóst, Virág Györgyöt és Vig Dávidot. A tudományos vitafórumként működő társaságnak az ország minden részéből most több mint 200 gyakorlati és elméleti szakember tagja van. A tanszék a társasággal közösen két jelentős nemzetközi konferenciát és számos nemzetközi szemináriumot szervezett. 1993-ban megrendezte a Nemzetközi Kriminológiai Társaság világkongresszusát, amelyen 76 országból 1560 szakember vett részt. Az MKT mellett a tanszék volt a szakmai házigazdája az Európai Kriminológiai Társaság 2013-ban megrendezett konferenciájának, amelyen 54 országból 1026-an vettek részt.
A tanszék 2011 óta részt vesz a Common Study Programme in Critical Criminology elnevezésű, félévente megrendezett nemzetközi konferencián. Az egyik összejövetelt 2012-ben Kerezsi Klára és Podoletz Léna szervezésében a karon tartották.
A tanszék nemzetközi elismertségét jelzi, hogy Lévay Miklós második periódusban tölti be HEUNI Tanácsadó Testületében az elnöki tisztséget. Engem pedig ebben az évben az Európai Akadémia tagjává választottak.
Az országban elsőként az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán folyik nappali tagozaton kriminológus mesterképzés. Mikor és milyen körülmények között történt az egyre népszerűbb szak elindítása?
A tanszék történetében minőségi előrelépés történt 2011-ben, amikor Magyarországon elsőként indítottuk meg a kriminológiai mesterképzést. A szakalapítási anyagot Lévay Miklóssal, Kerezsi Klárával és Borbíró Andreával készítettük el, az oktató munkában részt vesznek a karon büntetőjogot, büntetőeljárás- és büntetés-végrehajtási jogot, jog- és társadalomelméletet, közigazgatási jogot, alkotmányjogot, valamint közgazdaságtant és statisztikát tanító kollégáink is. Az akkreditáció nem valósulhatott volna meg az ELTE Társadalomtudományi, valamint Pedagógiai és Pszichológiai Kara oktatóinak, továbbá a tanszékünkhöz kötődő gyakorlati szakembereknek az intenzív támogatása nélkül. A mesterszak a nappali tagozaton 42 hallgatóval indult meg. A 2016/17-es tanév végéig 175 hallgató kapott diplomát, amelynek birtokában a kriminálpolitika különböző szakterületein, például pártfogó felügyelőként, áldozatsegítőként, rendészeti és civil bűnmegelőzési szakértőként, valamint börtön-utógondozóként dolgoznak. Egyértelműen hozzájárulnak a hazai közbiztonság javításához és a büntető igazságszolgáltatásba vetett lakossági bizalom növeléséhez.
A kriminológia képzéshez kapcsolódva doktori program is indult a karon. Létezik egy nemzetközi doktori kriminológus képzési program is. Erről is szeretnénk többet megtudni.
Valóban így van, a mesterszakhoz kapcsolódóan a tanszék kidolgozta a kriminológia szak PhD-programját. 15 aktív PhD-hallgatónk közül 13 mesterszakon végzett, közülük négyen ösztöndíjasként folytatják tanulmányaikat. A tanszék oktatói – függetlenül attól, hogy témavezetőjük-e egy-egy hallgatónak – segítik és ellenőrzik kutatómunkájukat, tanácsaikkal támogatják az egyéni kutatási terveik megvalósulását. A terepmunkák szervezésében mindannyian részt veszünk. Borbíró Andrea a PhD-hallgatók számára külön módszertani foglalkozást rendszeresített. Másodéves koruktól kezdve hospitálás mellett részt vesznek a kriminológiai képzés különböző formáiban, a diákkör szervezésében és érdemi munkájában. Az elkészült PhD-dolgozat munkahelyi vitáját belső tanszéki véleményezés előzi meg. A Magyar Kriminológiai Társaság keretében két éve – más jogi karok PhD-hallgatóinak közreműködésével – olyan kriminológiával és más bűnügyi tudományokkal foglalkozó PhD-szekció működik, amely vita-, tapasztalatcsere- és előadásfórumot teremt a fiatal szakemberek számára. Az eddig lebonyolított rendezvények azt bizonyítják, hogy a pályakezdéskor megvalósított szélesebb körű együttműködés igen hatékonyan segítség és kontrol mind a kutatásban, mind az oktatásban.
Ami a nemzetközi programot illeti, 2011-ben a tanszék szakmai felelőse és egyetemi koordinátora lett a Doctorate in Cultural and Global Criminology (DCGC) nemzetközi doktori programnak. A program az ELTE mellett a kenti, hamburgi és utrechti egyetemek sikeres pályázata nyomán 2011-ben elnyerte az Európai Unió támogatását (Erasmus-Mundus Joint Doctorate under the ’Erasmus Plus’ scheme). A hároméves PhD-képzésre felvett hallgatók első ízben a 2012/13-as tanévben kezdték meg doktori tanulmányaikat. A program több szempontból is egyedülálló. Ez az első Erasmus-Mundus doktori program a kriminológia területén, továbbá az első olyan társadalomtudományi program, amelyben partnerként egy kelet-közép-európai egyetem is részt vesz. A DCGC tanszéki koordinátora kezdettől fogva Borbíró Andrea volt. A program indulása óta összesen 15 hallgatónak volt a tanszék az egyik felelős szupervizora.
A jubileumi konferenciasorozat keretében rendezett tanszéki konferencián a XXI. század kriminológiájával foglalkozó előadásokat hallhattunk. Ön mit tart a tudományterület legfontosabb kihívásának/kihívásainak, és ezzel együtt miben látja a jövő oktatóinak feladatát?
A tanszék jelenlegi főbb kutatási témái: a bűnözés társadalmi reprodukciója, a kriminálpolitika, a gyermek- és fiatalkori bűnözés, a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatása, a nemzetközi bűncselekmények kriminológiája, a társadalmi és szituációs bűnmegelőzés, a korrupció kriminológiája, a nemzetközi igazságszolgáltatás és az emberi jogok, a büntető igazságszolgáltatás alkotmányos korlátai, az áldozatsegítés, a kulturális kriminológia. Ezzel a példálódzó módon bemutatott listával szinte elégedett is lehetnék. Mégis komoly hiányérzetem van.
Nem indult meg ugyanis egy, a magyar valóság feltárására irányuló, átfogó kutatómunka. A bűnözés és a büntetés társadalmi természetének, társadalompolitikai összefüggéseinek feltárására irányuló kutatások manapság nem divatos témák, az ilyen tárgyú tanszéki pályázatok rendre elbuknak. Kormányzati intézkedéseknek köszönhetően kevés, esetleges, mostanában pedig radikálisan csökkenő esély van a börtönökben végezett kutatómunkára. Egyes témákban lehetetlenné vált az aktaelemzés. Az ezredfordulóhoz képest csökkent a valóság árnyékos oldalaival való szembenézés iránti politikai és tudományszervezési igény. Az egyetemi kutatóműhelyek egyre nehezebben férnek hozzá a kutatáshoz szükséges adatokhoz. Miközben a releváns adatoktól való megfosztás egy idő múlva megnehezíti a hazai kriminológiai ismeretek gyarapítását és persze oktatását is, addig szinte korlátlanok a lehetőségeink a nemzetközi kriminálpolitikai anyagok és tapasztalatok elemzésében. Napjainkban sok szempontból nehezebb kriminológus kutatónak lenni, mint az 1970-es évek végén.
(Az interjú Lévay Miklós: A Kriminológia Tanszék története című tanulmányának felhasználásával készült. A beszélgetőtárs Rácz Anna volt.)