Megnyitotta jubileumi évét az ELTE ÁJK

Az ünnepség első felében Menyhárd Attila, a Kar dékánja, tanszékvezető egyetemi tanár, Trócsányi László igazságügyi miniszter, Földi András tanszékvezető egyetemi tanár, Mezey Barna rektor, tanszékvezető egyetemi tanár, Vékás Lajos professor emeritus, az MTA alelnöke és Sziládi Péter Sándor joghallgató, a Bibó István Szakkollégium tagja osztották meg gondolataikat a 350 éves múlttal kapcsolatosan. A közönség soraiban az egyetemi vezetés képviselői, továbbá volt rektoraink, a Kar tanárai, hallgatói, a jogászi hivatásrendek képviselői, a Kar támogatói, valamint alumnusai is helyet foglaltak. 

 

Megnyitójában Menyhárd Attila dékán ismertette a jubileumi év fontosabb eseményeit. Hangsúlyozta a múlt vizsgálatának fontosságát, és kiemelte, hogy az alapvető célok és értékek, mint a tudományos minőség iránti határozott elkötelezettség, a társadalmi felelősségtudat által táplált belső morális tartás, az oktatás magas színvonalának fenntartására és emelésére irányuló következetes törekvés, valamint az oktatói és hallgatói közösségek építésére és megtartására irányuló töretlen igény mit sem változtak az idők hosszú során. Az oktatással szembeni kihívások is szinte változatlanok – utalt a régi tanévek almanachjaira – a tömegképzés, a túl nagy vizsgaterhek csökkentése, a szemináriumi forma előtérbe helyezésének kívánalma régóta jelen vannak az egyetemi oktatásban. Beszélt a Kar előtt álló jelenlegi kihívásokról, az új tanterv bevezetéséről, oktatásmódszertani fejlesztésekről, és köszönetet mondott az Igazságügyi Minisztériumnak, valamint a jogászi hivatásrendek képviselőinek azért, hogy támogatják a Kart törekvéseiben.

Trócsányi László igazságügyi miniszter az intézményhez való személyes kötődését megemlítve fejezte ki örömét az ünneplésben való részvételben. Szabó Józsefet idézte, miszerint jogásznemzet vagyunk, a jogászi gondolkodást örökül hagyták ránk a századok. Hangsúlyozta, hogy az ELTE a magas színvonalú jogászképzés kívánalmainak felel meg. A Kar történelmének különböző szakaszait vázolta beszédében, és hangsúlyozta a reformáció–ellenreformáció hatását az alapításra, mely kiváló szellemi csatározások előtt nyitott teret. A nehezebb, politikai szempontból túlterheltebb időszakok elemzésénél kiemelte, hogy ezekben az időkben is voltak olyan oktatók, akik a jogot valóban jognak gondolták, és az értékek átmentésére koncentráltak. Napjainkról mint az újabb fellendülés koráról beszélt; a Kar bocsátja ki a majdani kodifikátorokat, illetve oktatóink aktívan részt vesznek a törvényalkotásban. Hangsúlyozta, hogy aki jogtudományt oktat, az üzen a jogalkotónak is. Köszönetet mondott mindazoknak, akik itt dolgoznak, tanítanak, írnak, tudományos munkát végeznek és hozzájárulnak az intézmény mindennapi működtetéséhez. Eszmények és a kultúra továbbörökítése kell hogy legyen az egyik követendő cél, mely különösen fontos a mai digitalizálódó, rohanó világban.  

Földi András, a Római Jogi és Összehasonlító Jogtörténeti Tanszék vezetőjebeszédében rámutatott, hogy intézményünk Magyarország legrégebb óta folyamatosan működő jogi kara. Beszélt a Kar alapításáról, történetéről, érzékeltetve annak folytonosságát, és rámutatott, hogy igazi törés ebben a hosszú folyamatban csak egyszer, 1948-ban és az azt követő években következett be. Kiemelte azonban, hogy ezekben az időkben is jeles professzorok igyekeztek az állandó értékek megőrzésén és továbbvitelén. A kontinuitásról földrajzi szempontból is beszélt, és ismertette a Kar Nagyszombatról Budára, majd Pestre vezető útját. Az idő előrehaladtával a növekedés folyamatos volt mind az oktatói állományt, mind a képzések rendszerét figyelembe véve. A Kar első háromszáz évére vonatkozóan folyamatosan végigkövethető a tanszékek listája, ezeket az Eckhart-féle kartörténeti munka tartalmazza, melynek folytatása is hamarosan megjelenik. Kiemelte a Kar szimbólumainak, ünnepi szertartásainak változatlanságát is. Elmondta, hogy a jogi oktatást a 350 év alatt végig kettősség jellemezte: a magyar jog mellett mindig figyelembe vette az európai jogi kultúrát, és törekedett arra, hogy a joggyakorlatot is közel hozza a hallgatókhoz.

Mezey Barna rektor a XX. század első felére vonatkozóan beszélt a tanári karról. Elmondta, hogy az időszak fontos tanulsága az, hogy hányattatott időben, nehéz politikai körülmények között is helyt álltak professzoraink. Ez is büszkeségre adhat okot. Ismertette a professzorok, rendes és rendkívüli tanárok, magántanárok, helyettes és megbízott előadók humánpolitikai struktúrájának rendszerét. A dékánt évente választották meg, a kinevezés egyszer-kétszer ismétlődhetett. Több jogakadémiáról is kerültek a Karra oktatók, a dokumentumok tanúsága szerint mindenkinek megtiszteltetés volt, hogy itt taníthatott. Sokukból lett később miniszter, elnök, alelnök. A II. világháború után a reform útra terelt Karon jellemzővé vált a politikatudományi képzés erősítése. A miniszterek különböző kinevezéseket jelentettek be a Karra, melyet a Kar sérelmezett, de nem tudtak dűlőre jutni a kérdésben a minisztériummal. Jellemzővé váltak az úgynevezett igazolási eljárások. Ezután a konszolidáció időszaka következett. Mivel sokan elhunytak, nyugdíjba mentek, a mintegy tizennégy főből álló oktatói állomány nem tudta megfelelően működtetni a Kart, új generációnak kellett érkeznie, akik azután magas színvonalon képviselték a kari értékeket. A politika 1943/44-ig csak nagyon ritkán jelent meg a Kar életében, majd egyre erősödött és határozottan érzékelhetővé vált.

Vékás Lajos professzor Szladits Károly és az általa alapított magánjogi iskolájáról szóló előadásában ismertette az iskolateremtő jogtudós életútját. Grosschmid Béni és Szászy-Schwartz Gusztáv tanítványaként doktori értekezését a dologi és kötelmi igények viszonyáról készítette. Bíróságon kezdett dolgozni, az első magyar polgári törvénykönyvet megalkotó bizottságban segédtag volt. Főkollégiumot vitt a Karon, magyar magánjog – tekintettel az Osztrák Polgári Törvénykönyvre címmel. Az osztrák magánjogot kiemelt fontossággal kezelték a Karon, mivel a bírói gyakorlat széles körben alkalmazta az Osztrák Polgári Törvénykönyvet. Károlyi Mihály kormányában igazságügyi miniszteri felkérést kapott, de azt végül nem fogadta el. Magyar Magánjog című hat kötetes műve foglalja össze a magánjogra vonatkozó nézetrendszerét. Ebben kifejti, hogy magánjogunk túlnyomó része vagyonjog, rendi és jogegyenlőségi magánjogi rendszereket különböztet meg. Gazdaság és jog kapcsolatát közvetlen és közvetett kölcsönhatások viszonyaként jellemezte, és hangsúlyozta, hogy nem lehet a jogot mereven a gazdaság függvényeként tekinteni. Polgári jogegyenlőség, a tulajdon szabadsága, a szerzett jogok tisztelete képezi magánjogunk alapját. Vékás professzor rámutatott, hogy Szladits Károly 35 éven át oktatott a Karon, iskolájának jótékony hatásait még ma is érzékelhetjük. Szemináriumának tagjai komoly tanulmányokat írtak, maradandó értékeket alkottak a polgári jog területén.

Sziládi Péter Sándor joghallgató, a Bibó István Szakkollégium tagja előadásának bevezetőjében elmondta, hogy megtiszteltetésnek tartja a neves professzori körben előadásának megtartását. Hangsúlyozta, hogy a hallgatók mögött az elmúlt évszázadokban is mindig segítő professzorok álltak, akik támogatták, vezették őket a kutatásban, tudományos munkában, a tudás elsajátításában. A feddhetetlen erkölcs megszilárdítása mindig is cél volt, de a kor dokumentumai azt igazolják, hogy a diákcsínytevések időtlenek. Mindig pezsgő hallgatói élet volt jellemző a Karra, kisebb közösségek alakítása mindig időszerű volt. Ismertette a jelentősebb hallgatói szervezetek, egyesülések sorát. Külön beszélt a kollégiumokról, melyek hármas szerepet töltöttek be: képzés, oktatás és művelődés egyaránt fontos feladatuk volt. A hallgatók közéleti igényérvényesítő képességének fejlettségét mutatja a forradalmakban való jelentős szerepvállalásuk. A rendszerváltozással kapcsolatosan a Bibó István Szakkollégium tagjainak tevékenységét hangsúlyozta. Beszélt arról is, hogy a múlt értékeire visszatekintve a jelen és jövő jogászgenerációt komoly felelősség terheli.

Az ünnepi beszédeket követően sor került az alapításra emlékező emléktábla megkoszorúzására az oktatók és hallgatók nevében, majd az ELTE Eötvös Művészeti Együttes ünnepi hangversenyére. A műsorban J. S. Bach d-moll hegedű kettősversenye, énekkari a capella művek és Daróci Bárdos Tamás Farsangi vigasság című műve szerepeltek. A koncerten fellépett Rolla János Kossuth-díjas hegedűművész. Vezényelt Kovács László Liszt-díjas, érdemes művész, a művészeti együttes igazgatója. 

Az ELTE Állam- és Jogtudományi Kara ezúton mond köszönetet minden közreműködőnek és résztvevőnek, akik osztoztak az egyedülálló évforduló megünneplésében.