Nyerő párosok IV. – Somody Bernadette és Hollós Dominika Kincső
Hollós Dominika Kincső 2021-ben végzett az ELTE ÁJK jogászképzésén. Jelenleg PhD-hallgató az Alkotmányjogi Tanszéken. Hallgatói évei alatt nyújtott tudományos teljesítményét a Kar Hajnóczy-díjjal ismerte el. Az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára készített dolgozatában, amellyel 2021-ben első díjat nyert, a közhatalmat gyakorló szervek alkotmányjogi panaszhoz való jogát vizsgálta az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján. Tagja volt annak a hallgatói csapatnak, amelyik 2019-ben első helyezést ért el az Igazságügyi Minisztérium és az Alkotmánybíróság által szervezett Alkotmánybírósági Szimulációs Versenyen, amelyen az ország összes jogi kara részt vett. Az Alkotmányjogi Tanszéken csatlakozott ahhoz az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok keretében elnyert pályázathoz, amelynek vezetője Somody Bernadette adjunktus.
Somody Bernadette 2000 óta oktat az Alkotmányjogi Tanszéken. Széles spektrumú hallgatói tehetséggondozási tevékenységében éppúgy helyet kap az Országos Tudományos Diákkonferenciára való felkészítés, mint az Alkotmánybíróság által szervezett szimulációs versenyeken induló csapatok mentorálása. Tevékenységét a Kar 2011-ben Ezüst Eötvös Emlékéremmel, a tehetséggondozás területén végzett munkáját az Egyetem Pro Ingenio Elismerő Oklevéllel ismerte el. Az elsőéves hallgatók egyetemi integrációjával foglalkozó Mentorprogram társelnöke. Az alapjogi jogalanyiság vizsgálatával foglalkozó OTKA-kutatás vezetője.
Az egyetemi felvételi lapod beadásakor miért az ELTE Állam- és Jogtudományi Karát választottad?
Hollós Dominika: Miután eldöntöttem, hogy jogi tanulmányokat fogok folytatni, nem volt kérdés számomra, hogy az ELTE-t választom. A jogászképzést azért választottam, mert az érdekképviselet, a lobbi tevékenység érdekelt. Láttam, hogy a nemzetközi rangsorokban milyen előkelő helyet foglal el az ELTE ÁJK, és ismerőseim, akik már itt tanultak nagyon jó visszajelzéseket adtak az intézményről. Egyértelművé vált számomra, hogy ha jogot akarok tanulni, akkor csak az ELTE jöhet számításba, és szerintem jól döntöttem.
Az egyetemi évek alatt mely tehetséggondozási formákban vettél részt, és ezek közül melyekre emlékszel vissza szívesen?
H.D.: Sok diákszervezetben részt vettem, és úgy gondolom, hogy ez kezdő lépésnek nagyon jó volt, mert megismerhettem a hallgatótársakat és azokat az oktatókat is, akik ezekben a formációkban aktívan részt vesznek. Az Alkotmányjogi Tanszék műhelyébe másodévesen csatlakoztam be, egy hallgatói kezdeményezés keretében. A tanszék mellett működő tudományos diákkör felsőbb éves hallgatói vizsgafelkészítő kurzusokat tartottak esténként, és elkezdtem ide járni. Megismerkedtem a diákkör tagjaival, és így kerültem be ebbe a tudományos műhelybe.
Az utad egyenesen vezetett az alkotmányjogi elköteleződés felé, vagy voltak kitérőid?
H.D.: Az a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy az érdeklődésem a közjog irányába visz inkább. A közigazgatási jogot és az alkotmányjogot szerettem, és mivel az Alkotmányjogi Tanszék műhelyébe kapcsolódtam be, az idők során itt köteleződtem el.
Bernadette, milyen formákban foglalkozol tehetséggondozással a Karon?
Somody Bernadette: Ez az idők során változott, hiszen most már több évtizedről beszélhetünk az esetemben. A mai napig nagyon büszke vagyok arra, hogy már fiatal oktatóként jelen voltam akkor, amikor a tudományos diákkörnek elindult az alapjogokkal foglalkozó tevékenysége. Különlegessé tette ezt a csapatot a problémákhoz való viszonyulásuknak a módszere. Egy problémákra fókuszáló, pro és kontra érveket felvonultató, folyton vitatkozó, kritikai szemléletű TDK alakult ki. Ez egyébként az egész tanszékünk oktatási profilját is jellemzi. Több olyan kolléga van a tanszékünkön, aki annak idején ebbe a TDK-ba járt, mondhatjuk, hogy a pályájuk innen indult el. Azután a TDK az idők során formálódott, nyilván az én életem is alakult, másfajta szerepekben is foglalkoztam hallgatókkal. Vannak klasszikus témavezetői feladataim, és alkotmánybírósági szimulációs versenyre is készítettem fel hallgatókat. Dominikával mindketten úgy gondoljuk egyébként, hogy a tehetséggondozás egy csapattevékenység nálunk. Nyilván a témavezetővel van egy szorosabb kapcsolata a hallgatónak, de egy-egy hallgató akár több oktatóval is együtt dolgozik a különböző területeken. Ez egy nagyon inspiráló környezetet teremt, és kölcsönösen tudjuk támogatni egymást.
Van két olyan elismerésed is – az egyik egyetemi, a másik kari szintű –, amely díjazta a tehetséggondozói tevékenységedet. Mit jelentettek ezek a számodra, hozzá tudtak adni valamit a további tevékenységhez?
S.B.: Borzasztó sokat számítanak ezek a visszajelzések, de azt is meg kell mondanom, hogy a legeslegtöbbet a hallgatóktól érkező visszajelzés számít. A sikerélményt látni, azt, hogy a hallgató örül annak, amit elért, illetve hogy az előrelépésében támogathattuk, ez a legnagyobb visszaigazolás. Amikor ez egyéb elismerésekben is megnyilvánul, az nagyon jólesik az embernek, és mindenképpen ösztönzőleg hat a továbbiakhoz is.
Az Országos Tudományos Diákköri Konferencián kívül hogyan találod meg azokat a fórumokat, amelyekről úgy gondolod, hogy érdemesek arra, hogy azokon a hallgatók megmérettessék magukat?
S.B.: Az alkotmányjog területén nem szerveződik sok nemzetközi vagy akár hazai verseny, mivel a mi területünkön még mindig érvényesül a nemzeti joghoz kötöttség. De azért van már olyan nemzetközi perbeszédverseny, amelyben a Tanszék részt tud vállalni. Ha érkezik egy lehetőség, azt megszervezzük, segítjük a hallgatók felkészítését.
Fel tudjátok-e idézni a legelső alkalmat, amikor találkoztatok?
H.D.: Amikor jelentkeztem az alkotmánybírósági szimulációs versenyre, egy válogatón kellett részt vennem a tanszéki bizottság előtt, amelynek Bernadette is tagja volt.
S.B.: Elképzelhető szerintem is, hogy ekkor találkozhattunk először. A versenyre válogatót szerveztünk, és ezen a tanszékről többen is részt vettek. A csapatot úgy válogattuk, hogy meghirdettük a lehetőséget, és azt kértük a jelentkezőktől, hogy a verseny által is boncolgatott jogi problémára hozzanak magukkal megoldási javaslatokat. Egy közös beszélgetésben próbáltuk megállapítani, hogy az együttes gondolkodás mentén hogyan lehetne egy ütőképes csapatot összeállítani.
Ezután hogyan alakult ki a párosotok, mire figyeltetek fel egymásban?
S.B.: Dominika volt a szóvivője, az alkotmánybírája a csapatnak, így ő beszélt a csapat nevében. Az egész csapat fantasztikus társaság volt, amiben Dominika meghatározó szerepet vállalt. Tavasszal-kora nyáron alakult ki a társaság, ősszel volt a verseny, tehát a többiekkel együtt végigdolgozta tulajdonképpen az egész nyarat, hatalmas energiabefektetéssel. A nyilvánvaló tehetség mellett ez az elköteleződés lenyűgöző volt a számomra. Ez nélkülözhetetlen a jó eredményekhez. Az egész csapat rendkívül elkötelezett volt, nemcsak a verseny, de egymás iránt is. Sokat segítették egymást az előrejutásban, nagyon lojálisak voltak egymáshoz. Tiszteletet ébresztett bennem a hozzáállásuk.
H.D.: Bernadette kiemelkedő szakmai tudása mellett a mentalitása, emberiessége, ami nagyon megragadó számomra. Nem tartott fenn a felkészülés során egyfajta hierarchikus tanár–diák viszonyt, hanem partnerként kezelt minket, ő is tagja volt a csapatnak, ez pedig meghatározó élmény lett. Ez nagyon szimpatikus volt nekem.
Eredetileg is egy hosszú távú együttműködésnek indult ez, vagy az idők során alakult így?
H.D.: Pontosan emiatt a partneri viszony miatt egyértelművé vált számomra, hogy ha a későbbiekben szeretnék tudományos munkát folytatni, akkor mindenképpen ő lenne az, akit a mentoromnak szeretnék tudni. Szaktekintély, aki mindeközben meghallgat engem, tudtam, hogy csapatban tudunk majd együtt dolgozni, és szakmailag rengeteget fogok tudni fejlődni mellette. Harmad és negyed év közötti nyáron volt ez a szimulációs verseny, akkor még nem tudtam, hogy szeretnék-e a PhD-képzésre jelentkezni. Később, amikor rátaláltam a kutatási témámra, akkor megkerestem őt, hogy szeretnék a Tanszék életében jobban részt venni, kutatni. Akkor még kisebb célok voltak előttem, egy OTDK-dolgozatot szerettem volna írni. Nem volt kérdés számomra, hogy őt kérem meg témavezetőnek. Majd ezután kapcsolódtam be az általa vezetett OTKA-kutatásba is.
S.B.: Dominikában már az első versenyen látszott az a potenciál, hogy érdemes lenne máshol is kipróbálnia magát. Ehhez persze közös akarat és egymásra hangolódás is kell. Mi jól tudunk együtt dolgozni. Szerencsére ez a tanszékünk esetében tipikusnak nevezhető, hogy már hallgató korban kialakulnak jó együttműködések és a PhD-hallgatóink nagy része így kerül be a közösségünkbe. Dominika egykori kis kutatási ötletéből mára egy igazi nagy, komoly kutatás lett. Az OTDK-versenyre készült dolgozatában felvetett kutatási téma nagyon szorosan kapcsolódott a Tanszék OTKA-kutatásához. Egy ehhez kapcsolódó nemzetközi konferencián is szerepelt már a témával. Nagyon szép ívet futott be szerintem ez a történet.
Hogyan képzeljük el a már többször emlegetett alkotmánybírósági szimulációs versenyt?
H.D.: A versenyen részt vevő csapatok egy-egy alkotmánybírót képviseltek. Tehát minden csapatban van egy fő, aki az alkotmánybíró, a csapat többi tagja pedig az ő tanácsadói voltak. Az Alkotmánybíróság elé került ügyről kellett vitatkoznunk egészen addig, amíg határozatot nem hoztunk a kérdésben. Nagyon komplex ügyünk volt, olyan kérdésekkel, amelyek több szempontból is megközelíthetők, nincs egy „helyes” válasz. A fő kérdés az volt, hogy ha mi lennénk az Alkotmánybíróság, akkor hogyan alakítanánk az adott ügyben a joggyakorlatot.
S.B.: Különösen izgalmas volt, hogy a verseny abban a teremben zajlott, ahol az alkotmánybírák valóban tárgyalnak, az elnök és több alkotmánybíró jelenlétében.
Mennyiben más egy ilyen jellegű versenyre felkészíteni egy csapatot, mint például az OTDK-ra?
S.B.: Alapvetően nincs nagy különbség szerintem a kettő között. Jól kell tudni arra ösztönözni a hallgatókat, hogy menjenek előre. Amikor azt gondolják, hogy már megtalálták a megoldást, akkor mégis tegyenek fel újabb kérdéseket maguknak, akkor is, ha ez újabb kutatást és erőfeszítést jelent. Folytonos kérdésfeltételre ösztönözzük őket, és arra, hogy izgalmasnak találják feltenni ezeket a kérdéseket és utánajárni a válaszoknak. Ne nyugodjanak meg addig, amíg nem érzik úgy, átlátnak minden részletet. Más produktumokat kell alapvetően előállítani, de maga ez a folyamat nagyon hasonló szerintem.
Hallgatóként nem jelent fokozott stresszt egy ilyen helyzet? Az Alkotmánybíróság elnöke előtt kell versenyezni ott, ahol valóban üléseznek a bírák. Ez első hallásra még nekem is kicsit ijesztőnek tűnik.
H.D.: Az OTDK zsűritagjai is szakmailag nagyon elismert személyek, prominens tagjai az alkotmányjogászok közösségének. Ott ugyanúgy zavarba jöhet az ember, mint ebben a helyzetben. Számomra könnyebbséget jelentett, hogy a verseny előtt voltam az Alkotmánybíróságon gyakornok, épp az utolsó hetemet töltöttem ott. Ismerős volt a légkör, jártam már az épületben. Ettől függetlenül természetesen izgultam, felfokozott állapot volt, a mai napig emlékszem a versenyre, és a zsűri nagyon kedves volt mindenkivel, maradandó élmény.
Alkotmánybírósági Szimulációs Verseny, 2019
Milyen hatással lehet egy hallgató előmenetelére, esetleges későbbi pályaválasztására az, hogy részt vesz ilyen megmérettetéseken?
H.D.: Rendkívül fontosak ebből a szempontból is ezek az alkalmak. Nálam egyértelműen hozzájárult ahhoz, hogy az alkotmányjogot nagyon megszeressem. Élőben kipróbálhattam, vitázhattam, megízlelhettem, hogy milyen is ez a terület a tankönyveken kívül. Fantasztikus volt.
S.B.: Aki annyi munkát és energiát beletesz, amennyi ahhoz kell, hogy részt vegyen ilyen vagy hasonló versenyen, annál a tehetség és az elköteleződés már megmutatkozik szerintem. Az érdeklődés, a tehetség és az elköteleződés megléte egy olyan kombináció, ami sok embernél azt mutatja, hogy hallani fogunk még róla. A részvétel önmagában is lehet siker, és az nagyon megerősítheti a hallgatót abban, hogy jó úton jár és pályán tarthatja.
Dominika OTDK-dolgozata az állam alapjogaival foglalkozott. Az a gondolatom, hogy ehhez a témához egy hosszabb út vezetett.
S.B.: Amikor a témát választotta, a Tanszék már foglalkozott az OTKA-kutatással. Kicsit más aspektusból foglalkozott vele Dominika, de az is erősen kapcsolódott a projekt tárgyához, az alapjogi jogalanyisághoz. Sok olyan beszélgetésben vehetett részt szerintem, ami hozzájárulhatott ahhoz, hogy ezt a témát válassza.
H.D.: A téma igazi „hot topic” volt, amikor elkezdtem vele foglalkozni. A Közigazgatási Legfelsőbb Bíróság ötletének elvetése után – amellyel számos cikk, konferencia, előadás foglalkozott abban az időben – az Alkotmánybíróságról szóló törvény módosítása közéleti és szakmai vitákat is kiváltott. Annyira azonban még friss volt, hogy igazán átfogó kutatások még nem születtek belőle, így tökéletes témának tűnt kutatási szempontból.
Az OTDK-versenyről és az első díj odaítéléséről milyen emlékeket őriztek?
H.D.: Igazából nem is maga a verseny, hanem az előtte lévő több hónapos felkészülési folyamat az, ami a nagyobb élményként él bennem. Ekkor ténylegesen megmutatkozott az, micsoda közösség van a Tanszéken: hetente, néha heti többször összeültünk (ugyan a járvány miatt csak virtuálisan), gyakoroltunk, csiszoltuk az előadást, felkészültünk a kérdésekre. Rengeteget tanultam ez alatt az idő alatt, és úgy vettem részt magán a Konferencián, hogy ha semmilyen elismerést nem kapok, akkor is tudom, hogy hozzám tett a megelőző időszak, és megérte. Természetesen azért euforikus érzés volt mindemellett győzni is.
S.B.: Én inkább a szimulációs versenyről őrzök emlékeket, és ott is nagyon büszke voltam rá! Arra emlékszem, hogy nagyon magabiztosan szerepeltek és emelkedtek ki a mezőnyből a hallgatóink. Már az eredményhirdetés előtt is büszkeség töltött el emiatt. A versenytársaktól én is sok gratulációt kaptam, így egyre biztosabbnak tűnt, hogy szép eredményt fogunk elérni.
Mi a PhD-kutatás témája?
H.D.: A technológia hatása az alapjogvédelemre. Első körben a jogon túli elemek – amilyen a technológia is – érvényesülését vizsgálom a jogban, ez a dogmatikai-elméleti háttere a kutatásnak. Egy olyan, 21. századi témát szerettem volna választani, aminek a gyakorlati jelentősége is tagadhatatlan.
Az OTKA-kutatásban milyen feladatai vannak Dominikának?
H.D.: Az alapjogi jogalanyiságon belül a nem ember jogalanyok alapjogi jogalanyiságával, erre való igényével foglalkozó kutatói csoporthoz tartozom. Bottlik-Granyák Líviával, aki hamarosan megszerzi a doktori fokozatát, a szervezetek alapjogi jogalanyiságával foglalkozunk, én pedig kifejezetten az állami szervek tekintetében vizsgálom a kérdést.
S.B.: Dominika együtt dolgozik oktatókkal és más PhD-hallgatókkal azon a szűkebb kérdésen, hogy szervezeteknek, illetve az állami szerveknek mi az alapjogi státusza. Itt is nagyon jól megmutatkozik az egymást támogató, inspiráló hozzáállás. A nemzetközi konferencián való szereplése nagyon nagy dolognak számított.
A Mentorprogramban is dolgoztok, illetve Bernadette az oktatómentorok társelnöke Gass Istvánnal együtt. Mit tud nyújtani szerintetek az első éveseknek a mentorálás, és mik a leginkább pozitív hozadékai ennek?
S.B.: Ez egy egyedülálló kezdeményezés, amely azt próbálja biztosítani, hogy amikor az elsőéves hallgató bekerül egy nagy létszámú évfolyamra, közel 500 fő közé, akkor lehessen személyes kapcsolódása, valamint kaphasson személyes támogatást. Oktató- és hallgatómentorok által támogatott huszonegynéhány fős csapatba kerül be a hallgató, ami biztonságot ad mind a közösséghez való kapcsolódás tekintetében, mind a tanulmányok folytatásával kapcsolatosan. Szakmai és emberi támogatást is kapnak így a gólyák, a diákmentorok nagyon széles spektrumon tudnak praktikus segítséget is nyújtani a tárgyfelvételtől az ösztöndíj lehetőségekről való információkig. Ez egy napi szintű kapcsolat a diákmentorok és a gólyák között.
H.D.: Emlékszem, elsőévesként mennyire elveszve érzi magát az ember. Nem ismer senkit, nem találja a termeket, minden újan és ijesztőn hat. Szerintem a Mentorprogram lényege, hogy ilyenkor tudja az ember, hogy kihez forduljon. A mentorok segítenek abban, hogy a gólyák beépüljenek az egyetemi közösségbe, ami mindenkinek közös érdeke. Jó látni, hogy mekkora szerepet vállal ebben is az Alkotmányjogi Tanszék oktatói közössége, és számomra sem volt kérdés, hogy jelentkezzek.
Országos Miskolci Jogi Disputa Verseny, 2019
A mentoráltaktól milyen visszajelzéseket kapsz a programról?
S.B.: Az Orientációs Napok minden év szeptemberében az első találkozási alkalom. Ez egy nagyon meghatározó élmény a számukra és a mi számunkra is. Pozitív dolgokat csatolnak vissza, hiszen ez a pár nap rögtön kapcsolatokat biztosít, és ennek különös jelentősége volt az online térben eddig eltöltött, megnövekedett idő miatt. Megtartó ereje volt ezeknek a kapcsolatoknak a távolléti oktatási időszakok alatt. Tárgyfelvételhez és más gyakorlati teendőkhöz is segítséget kapnak a hallgatók a legelejétől kezdve végig a tanév során. Támogatjuk a hatékony tanulási módszerek kialakítását, szervezünk a szakmai érdeklődést felkeltő programokat, és persze a program védőhálót is biztosít az esetlegesen előálló nehezebb helyzetekre.
Van-e közös tervetek a jövőre nézve, gondolkodtok-e új projektben?
S.B.: Az OTKA-kutatás nagyon sok elfoglaltságot ad nekünk, ez egy komoly perspektívájú kutatás, több konferencia- és publikálási lehetőséggel is. Egy kérdőíves kutatáson dolgozunk a témában, illetve Dominika készít egy publikációt a Jogtudományi Közlöny számára. Évek munkája van előttünk ezzel. Illetve PhD-tanulmányainak első évében jár, a második év végén a komplex vizsgát kell letennie.
H.D.: Egyelőre a PhD-kutatás lépéseinek sikeres vétele a célom: több publikáció van folyamatban, lassan időszerű lesz a résztanulmány irányvonalait felvázolnom. Az OTKA-kutatással szintén folyamatosan foglalkoznunk kell, így most e két fő projekt áll az együttműködésünk fókuszában. Ez természetesen különféle publikálásokat és tudományos előadásokat jelent, amelyek mind-mind kisebb projekteknek tekinthetők ezen belül.
Végezetül mondjatok kérlek néhány olyan jelzőt, amely a munkakapcsolatotokat jellemzi.
S.B.: Nagyon fontos, hogy számíthatunk egymásra, és Dominikára mindig lehet számítani a Tanszék életében. Nemcsak a kutatási tevékenységre gondolok, hanem minden másra, ami ezen kívül akad feladatként a mindennapokban.
H.D.: Kölcsönös tisztelet: az, hogy látjuk a másikban az embert, ez rendkívül segíti a hatékony együttműködést. Másik jelzőként a jó dinamikát mondanám, ami szintén alapvető, hogy a közös munka élvezetes legyen.
A beszélgetőtárs Rácz Anna volt.
Többi nagyinterjúnk itt olvasható