Polgári Jogi Szimpózium beszámoló
Felkért hozzászóló volt Kozák Henriette PhD, bíró, kártérítési szakjogász (Fővárosi Törvényszék) és Lázár-Kocsis Edina gyermekjogi és egészségügyi szakjogász (óraadó oktató, Polgári Eljárásjogi Tanszék).
Az esemény Szeibert Orsolya tanszékvezető egyetemi tanár köszöntőjével vette kezdetét, amelyet Török-Tóth Somának, a tanszék tanársegédjének a felvezető előadásával folytatódott. Az Ökológiai érdekek polgári jogi védelme – környezetpolitika és kártérítés című előadás elején kétféle feszültségi viszonyt nevesített: egyrészt azt, hogy az ökológiai érdekek védelme állami feladat, másrészt pedig azt, hogy az állami beavatkozás éppen a polgári jogi megoldások, különösen a kártérítési felelősség elégtelensége miatt szükséges. Foglalkozott a kiegyenlítő igazságosság határaival, a reparáció és a prevenció problémakörével, valamint azzal, hogy a gazdaság, a társadalom és a környezet mint alappillérek miként viszonyulnak egymáshoz, és egyúttal hogyan helyezhetők el a fenntartható fejlődés paradigmájához viszonyítva. Foglalkozott a kártérítés preventív funkciójának ellentmondásosságával, elsősorban azzal, hogy a környezethasználat okozta kár kiszámítható és ilyen módon a környezet használata „megvásárolható”. Az előadás zárásaként kérdéseket vetett föl, különösen a preventív funkció erősítése, valamint a populáris actio bevezethetősége kapcsán.
Németh Dániel Időskori öngondoskodás vagy holtig tartó viszály? – A körülmények változásának kezelése a tartási jellegű szerződések esetében címmel tartott előadást. Annak a kérdésnek a felvetésével kezdte meg felszólalását, hogy mi lehet kívánatosabb az élet feltehetően utolsó éveiben: a magasabb életszínvonal elérése vagy az, hogy valaki ügyvédi irodákban bíróságon töltse az idejét. Ennek a tükrében tette fel azt a további kérdést, hogy miképpen érhető el tartási, illetve tartási jellegű szerződéseknél a jogviszony fennmaradása vagy az érdeksérelem elkerülése. A lehetséges eszközök közül. Némelyik eszközzel bővebben foglalkozott, így például a szerződés módosításával és megszüntetésével, és ennek körében összevetette a Ptk. 6:495. §-át illetően azt, hogy milyen értelmezéssel és helyes jogalkalmazással lehetne elhatárolni a „szerződés változatlan tartalommal történő fenntartásának indokolatlanságát”, a „tartás lehetetlenné válását” illetőleg azt, ha „a szerződés célja nem valósítható meg”. Részletesen tárgyalta azt a kérdést, hogy a felek kiköthetik-e azt a szerződésben, hogy az később nem lesz módosítható.
Dubraviczky Zsófia A kapcsolattartás végrehajtása iránti nemperes eljárás gyermekjogi aspektusból című előadásában egy folyamatban lévő kutatás rész eredményeit ismertette. A 2020-ban bevezetett új nemperes eljárás kapcsán a kutatás arra keresi a választ, hogy hogy egy kerületi bíróságon miképpen érvényesül ezekben az ügyekben a gyermek érdeke; a kutatás módszertana a szakirodalmi feldolgozásán túl interjúk készítését és a joggyakorlat elemzését foglalja magában. A már rendelkezésre álló eredmények alapján megosztotta a hallgatósággal azt a megállapítást, hogy a kutatási kérdésekre adott válaszok alapján a válaszadók többsége szerint a kapcsolattartás végrehajtása során a bíróság az alaphatározathoz kötve van, hiszen ellenkező esetben hatáskörelvonásra kerülne sor, a gyermek legfőbb érdeke pedig csak igen szűk körben vizsgálható már ekkor. Az előadó érintette a vonatkozó 2017. évi CXVIII. törvény néhány értelmezési kérdését, így részletesebben foglalkozott a felróhatóság és az önhiba közötti érdemi különbség lehetőségével.
Szeder Sarolt A felügyelt kapcsolattartás – gyermekjogi-gyermekjóléti megfontolások címmel megtartott előadásában leszögezte, hogy a felügyelt kapcsolattartást a gyermek jogainak tükrében kell értelmezni, de ez nemcsak a szoros értelemben vett jogokat jelenti, hanem a gyermek szükségleteit, érdekeit, és jólétét is. Értékelte a New York-i Gyermekjogi egyezmény követelményeit, kifejtve azt, hogy a gyermek szüleivel és nagyszüleivel való kapcsolattartása (is) lényegében az egyezmény valamennyi rendelkezésével összhangban értelmezhető helyesen. Hosszan foglakozott azzal a kérdéssel, hogy amennyiben számos helyzetben nem állna rendelkezésre a felügyelt kapcsolattartás intézménye, nem lehetne a kapcsolattartást biztosítani, utóbbi pedig még inkább ellentétes lenne a gyermek legfőbb érdekével, mint az egyébként valóban nehézkesen működő felügyelt kapcsolattartás. Utóbbi megoldása jogi eszközökkel aligha lehetséges, és az államnak több erőforrást kellene rendelkezésre bocsátania. Előadásának zárásában a gyermek jogai és a gyermek jóléte közötti feszültségeket értékelte számos kérdésfelvetés mentén.
Taskó Lilla Az örökbefogadás és az emberi reprodukciós eljárások, mint a gyermekvállalás lehetőségei a különböző családmodellekben cím alatt ismertette örökbefogadási fókuszú kutatásának részeredményeit. A család fogalmának lehetséges értelmezéseinek felvázolása után összevetette egyik oldalról az örökbefogadás, másik oldalról pedig az emberi reprodukcióra irányuló eljárások elsődleges célját és megfogalmazta azt, hogy a hagyományostól eltérő családmodellek nézőpontjából melyek lehetnek e két eljárás közös jellemzői. A hazai elismert párkapcsolatok és az egyedülállók rendelkezésére álló lehetőségek tükrében is összevetette azt, hogy ki, kik és milyen feltételrendszer mentén vehetik igénybe az örökbefogadás és/vagy az emberi reprodukcióra irányuló eljárást. Az előadás nem a gyermekek, hanem kifejezetten a gyermekre váró párok és egyedülállók oldaláról hasonlította össze a családalapítási alternatívákat, foglalkozva a mai hazai szabályozás hiányosságaival. Az előadás aktuális statisztikák bemutatásával zárult.
Az utolsó előadást Antal Kinga Kincső tartotta Béranyaság határok nélkül címmel. Az előadás annak felvázolásával vette kezdetét, hogy milyen személyeket érinthet a béranyaság és röviden érintette azt, hogy az Európai Unió országaiban eltérő szabályozások vannak hatályban, ugyanakkor a „határokon átnyúló béranyaság” bonyodalmakat okoz a szülői jogok és állampolgárság terén egyaránt. Az előadás részletesebben foglalkozott az olasz helyzettel, ahol 2004 óta tilos a béranyaság és húsz évvel később, 2024-ben kiterjesztették ezt a tilalmat a külföldön megvalósított béranyaságra is. A kilátásba helyezett büntetési tétel viszonylag magas és akkor is sújthatók ezzel a béranyaságban résztvevő olasz kívánságszülők, ha egyébként az igénybe vett béranyaság külföldön megengedett. Az előadó kitért arra, hogy milyen egyházi és politikai álláspontok hangzottak el a béranyaság olasz szabályozásával összefüggésben és melyek a folyamatban lévő kihívások.
Valamennyi előadást rövid felszólalások és kérdések, megjegyzések követték.