Tisztelgő konferencia Karácsony András előtt

Sonnevend Pál dékán köszöntő beszéde

Karácsony András mindig különösen fontosnak tartotta az oktatást, amiről az is tanúskodik, hogy több generáció oktatásában is részt vett, még rektorhelyettesi pozíciójában is folyamatosan tanított. A jogászképzés mellett a doktori képzésekben számos hallgató témavezetője volt, maga is kiváló kutató és tudós, szakmai pályafutása pedig rendkívül szerteágazó: társadalomelmélettel, filozófiával, jogfilozófiával és szociológiával egyaránt foglalkozott. Behatóan tanulmányozza Carl Schmitt és Niklas Luhmann munkásságát, utóbbi nagy hatást gyakorolt rá, hiszen személyesen is tanult tőle.

A konferencia megnyitásaként Zsidai Ágnes köszöntötte az Ünnepeltet és a megjelenteket, kiemelve a professzor munkásságának sokrétűségét. Rámutatott arra is, hogy ez a sokszínűség ihlette az esemény nevét és változatos témáit is. Sonnevend Pál dékán ehhez csatlakozva méltatta Karácsony András mind oktatóként, mind kutatóként végzett munkásságát, amelyért megnyitó beszédében köszönetet mondott a Kar és az Egyetem nevében, valamint szorgalmazta, hogy nyugdíjazása után is maradjon kapcsolatban az Egyetemmel. A megnyitó után kezdetét vette a Filozófia és társadalomelméleti panel, melyben öt előadás hangzott el.

Az első Márton Miklósé volt, aki a filozófiai pozitivizmus és a jogfilozófia kapcsolatát vizsgálta új szemszögből. Összefoglalta Karácsony András álláspontját a pozitivizmusról és Hans Kelsenről, és új szempontokkal egészítette ki azokat. Rámutatott, hogy a bécsi körben megforduló logikai pozitivisták egy része antikantiánus volt, és nemcsak a tudásanyagot kívánta megreformálni, hanem a társadalmat is. Az előadó bemutatta az antikantianizmus jellemzőjét és a „két világ” elméletek változását is egészen Wittgensteinig, aki a másik világra már csak felfoghatatlan misztikumként tekintett. Végezetül az előadás Rudolf Carnap antikantiánus filozófus gondolatiságát mutatta be.

Fábián Áron előadásában a globális és lokális politikai filozófiával foglalkozott. Kifejtette, hogy kívánatos volna egy lokális politikai filozófia megalkotása, ezzel összhangban pedig vázolta a demokratikus kultúra és a demokratikus átmenet paradoxonát. Kitartott az analitikus politikai filozófia mellett, de bírálta Rawls ideális elméletét, és egy, a realizmusra jobban építő alapgondolatot szorgalmazott, valamint felvázolt néhány módszertani lehetőséget is. Ezekben nagy hangsúlyt helyezett az átmenet cselekvőire (agents of change), a gyakorlatorientált elméleti keretre, valamint az informált intézményi javaslatokra.

A következő előadást Fekete Balázs tartotta. Ennek témája a fegyelmezetlenség és a jogtudomány kapcsolata volt. Kapcsolódási pontként felidézte, hogy pályája kezdetén Karácsony professzor úr biztatta arra, hogy „kalandozzon”, és ezt ő ebben az előadásban is komolyan vette. Először is rámutatott, hogy a jogtudományban a teológia és a dogmatikus hozzáállás miatt uralkodik egyfajta fegyelem vagy autoritás. Ezután Pierre Legrand nyomán emlékeztetett, hogy minden jogi probléma a kultúrába ágyazódik, és ezért túlmutat magán a jogon. A fegyelmezetlenség az előadó álláspontja szerint segíthet ennek feloldásában, mivel ily módon nyithatunk az interdiszciplináris területekre, valamint – ami talán még fontosabb – az egyéni fegyelmezetlenség felé. Ez alatt a többi tudásterület és a kultúra felé tanúsított szerénységet értette, ami elvezethet egy probléma mélyebb megértéséhez és hatékonyabb megoldásához.

Kiss Valéria a jogászképzés módszertanát helyezte górcső alá, és ezzel kapcsolatosan vázolt megújítási lehetőségeket. Többek között beszélt az inklúziós programról, illetve a digitális jelvény projektről. Előadásában rámutatott arra is, hogy a hallgatók átveszik az oktatók szellemiségét, ezért kiemelt figyelmet kell arra fordítani, hogy az oktatás milyen értékek közvetítésével történik. Az előadó a nyitott és emberbarát felfogás előtérbe helyezését hangsúlyozta.

A szekció zárásaként Budai Katalin jelezte, hogy előadása doktori disszertációjához kapcsolódik, melynek témavezetője Karácsony András professzor, és ezért különösen boldog, hogy részt vehet a rendezvényen. Előadásában a jogászi etika kérdéskörét járta körül. Kiindulópontként rögzítette, hogy az angolszász jogi kultúrában a mai napig az ügyfél buzgó és erkölcsöt nélkülöző képviselete jellemző mint standard koncepció. A jogász–ügyfél kapcsolat elemzése során pszichológiai és szociálpszichológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a jogászok többsége akár etikátlanul is eljárhat, ha ez nem rombolja jelentősen a becsületes önképüket. Vagyis maga az önkép képes legitimálni a csalást. Továbbá bemutatta, melyek lehetnek azok a tényezők, amelyek a munkahelyen vagy a munkában a jogászságot ebbe az irányba terelhetik. Konklúzióként megállapította, hogy a jogászi etika mögött álló klasszikus emberkép hibás, ezért korrekcióra szorul.

Az öt előadás végeztével rendhagyó módon már az ünnepelt köszöntése következett, melyre a Pázmány Teremben került sor. Karácsony András ennek során kiemelte, szeretett az ELTE-n tanítani, ezért sohasem váltott munkahelyet. Arra biztatott mindenkit, hogy munkája során a kritikát is fogadja jó szívvel, mert az előrébb viheti az életében. Kisebb szünetet követően a vendégek és az előadók visszatértek a Kari Tanácsterembe, ahol megkezdődött a második panel Modernizáció és szuverenitás címmel, melyben hat előadás kapott helyet.

Tóth Fruzsina a jogállam árnyoldalait igyekezett bemutatni narratívák segítségével, ehhez korábbi interjúalanyainak élményeit használta fel. Interjúiból kitűntek azok a traumák, amelyeket az állampolgárok akkor éltek át, amikor bizonyos folyamatok során szembekerültek az állammal. Ki kell emelni az állammal való pereskedés lehetetlenségét és az esetleges ritka győzelem utáni félelmet, mivel sokan még úgy is tartanak az államtól, hogy annak feladata polgárainak védelme és segítése.

Szilágyi Péter Karácsony András szuverenitáselméleti munkásságához fűzött kiegészítő megjegyzéseket, bírálatokat. Előadásában megjelentek aktuális politikai és szuverenitási kérdések, különösen az ukrán háború és az amerikai elnökválasztás vonatkozásában. Részletesen elemezte a szuverenitás tartalmának kérdését, annak külső és belső vonatkozását, melyre vonatkozó nézeteit összehasonlította az ünnepelt elméletével.

Bihari Zsuzsanna előadásában Niklas Luhmann gondolatai alapján elemezte a populizmus és legitimitás kortárs kérdéseit. Kitért a hatalom, a parancsoló és az alávetettek szociológiájára, azon belül is az ún. komplex világ redukálására, ami alatt az egyre bonyolódó világ egyszerűsítésével érnek el népszerűséget a kormányzatok. Hangsúlyozta a társadalmi kommunikáció fontosságát és a döntéseink jelentőségét, valamint kiemelte, hogy a legitimációs folyamat immanens veszélye, hogy kiüresedik, és puszta érdektelen, tartalommentes eljárási folyamattá válik.

Egyedi módon kezdte meg előadását Gosztonyi Gergely. Felidézte fiatalkorát és az inspirációt, amit a professzor úrtól kapott. Előadásában az internet szabályozását és a feudalizmust hasonlította össze. Kitért az interneten elérhető platformok „földesúri” jellegére és kiemelte, hogy milyen meghatározó hatalommal bírnak az egyszeri használó – vagy az allegóriában használt terminológia szerint jobbágy – életére. Előadását egy predikcióval zárta, miszerint az egyes nemzetek egyre kezdik felfedezni az internetszabályozás jelentőségét, melynek hatására jelentős változások várhatóak a jövőben. Az internet mint globális jelenség nemzetenként eltérő szabályozása proliferációhoz vezethet, amely egyrészt alááshatja az internet rohamos fejlődését, másrészt fokozhatja a szabályozatlanságból eredő kiszolgáltatottságot.

Simon István a pénzügyi szuverenitás kérdését járta körül. Vizsgálta annak viszonyát az állami szuverenitással, de kitért az Osztrák–Magyar Monarchia belső pénzügyi szuverenitásának kérdéseire is, többek között egy olyan titkos szerződésre, amelyet e tárgyban az uralkodóval kötöttek. Azt is tárgyalta, hogy miért éppen az egykulcsos adórendszer került bevezetésre, illetve egy lehetséges adóreformról is beszámolt.

A modernizáció és jog kérdéskörében adott elő Matyasovszky-Németh Márton. Rávilágított a globalitás és a modernség veszélyeire, valamint a reformkényszer természetére. Megmutatta, hogy a jog gyakran a modernizáció eszközévé válik, ezáltal elveszíti eredeti rendeltetését, és olyan szerepet kénytelen betölteni, amely inkább a kultúrára hárulna. Hangsúlyozta a társadalmi problémák organikus megoldását és ellenezte az ún. „salátatörvények” megalkotását.

Rövid szünet után az utolsó, Eszmetörténet panel zárta a konferencia programját.

Ebben a részben Mezey Barna kiemelte, hogy az Ünnepelttel mindketten érdeklődnek Eötvös József munkássága iránt, noha különböző okokból. Ezt követően beszélt Eötvös József megszokott és mégis szokatlan életéről, liberális törekvéseiről, illetve a börtönügyben, valamint a büntetőjogi gondolkodás megváltoztatásában betöltött szerepéről. Kiemelte továbbá a nyelvújítással és a híres Deák-féle törvényjavaslattal való kapcsolatát. Előadásában kitért azokra az eredményekre, melyeket Eötvösnek köszönhetünk, és a mai napig jelen vannak életünkben.

Az esemény utolsó előadását Zsidai Ágnes tartotta. Két gondolkodó, Bibó István és Mannheim Károly eszmevilágát vázolta. Bibó Istvánnál ecsetelte a „szabadgondolkodó keresztyénséget” és azt az integratív elméletet, amely ötvözi a nyugati liberális demokráciát és a konzervatív szemléletet is, kapitalizmuskritikával és az emberi méltóság tanával kiegészülve. Mannheim bemutatásánál kitért a kor diagnózisaira, a részek helyett az egész vizsgálatának fontosságára, és idézte azt a Bibóhoz hasonló megállapítását, amely szerint zűrzavaros átmeneti kort éltek. Hamvas Béla Világválság című művével helyezte kontextusba a szerzőket, és konklúzióként megállapította, hogy korunk krízise valójában vallásos krízis.

Ezt követően Fekete Balázs megköszönte a jelenlévőknek, hogy részt vettek a konferencián, és még egyszer köszöntötte az Ünnepeltet, biztatva, hogy mindenképpen maradjon kapcsolatban az Egyetemmel.

A beszámolót Pintér Bertalan joghallgató készítette.
Fotó: Rusznák Gábor