Az ELTE Szenátusa május 8-án "doctor et professor honoris causa" címmel tünteti ki Dalibor Čepulót, a Zágrábi Egyetem professor emeritusát, aki ebből az alkalomból angol nyelvű előadást tart The Croatian-Hungarian Settlement of 1868: A Hybrid Framework and Modern Governance címmel.

Dalibor Čepulo kiemelkedő horvát jogtörténész, a Zágrábi Egyetem professor emeritusa. Kutatásai a horvát jogfejlődés európai összefüggéseire, az alkotmányos rendszerek összehasonlítására és a jogi kultúrák történetére irányulnak. Rendszerezte és korszerűen értelmezte Horvátország jogi múltját, összekapcsolta a nemzeti jogtörténetet a szélesebb közép-európai kontextussal, munkái ma is alapvető hivatkozási pontok a régióban. A Horvát Jogtörténeti és Római Jogi Tanszék vezetőjeként jelentős szerepet játszott a jogtörténet oktatásának modernizálásában. Nevéhez fűződik az első átfogó horvát jogtörténeti tankönyv megírása, amely több egyetemen alapmű. Kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal bír, nagy európai projektekben dolgozott. Több mint 100 tanulmány, monográfiák és szerkesztett kötetek szerzője, emellett jelentős tudományszervezői munkát is végez. Nemzetközi testületek tagja, korábban a Horvát UNESCO Bizottságban is tevékenykedett. Kiemelkedő az ELTE-vel kialakított együttműködése, amelyet ő kezdeményezett, és amely mára hallgatókat is bevonó, több mint egy évtizedes szakmai kapcsolattá fejlődött, sőt egy közép-európai kutatási hálózat alapját is képezi.

Díszdoktori előadása újraértékeli az 1868-as horvát–magyar egyezményt, amely megteremtette a horvát autonómiát a központi kormányzat irányítása alá tartozó közös ügyektől elválasztó jogi keretet. Ennek során bemutatja, hogy a horvát autonómiát célszerűbb „hibrid zónaként” értelmezni, nem pedig kizárólag szigorúan pozitivista megközelítésben szemlélni. Arra is rámutat, hogy a megállapodás – korlátai ellenére – miként biztosította a modern horvát intézmények kialakulásához szükséges formális kereteket, Horvátország helyzetét pedig összehasonlító perspektívába helyezi az autonóm Finnország és Izland példáján keresztül. Emellett kritikai esettanulmányként is szolgál, hozzájárulva annak megértéséhez, hogy a kormányzás és a szuverenitás alakulását meghatározó hasonló folyamatok miként jelennek meg napjainkban.