![Egyetemi kép](https://ajk.elte.hu/media/58/39/15de2306e3a73cb6c36ff8cb00398cc62e0c438318fc0069930cdb53c707/galeria-egyetemter-16-thumb.jpg?v202209270307)
A Karról
A Kar története
![A Kar története](https://ajk.elte.hu/media/7f/76/4aca214b16dfb0ff10262039b4d8a6e75b57b89cc52afb92aabe863f7803/galeria-egyetemter-16-thumb.jpg?v202209270307)
A nagyszombati egyetem 1667-ben egészült ki jogi karral, Lósy Imre és Lippay György érsekek végintézkedése révén. 1872-ig, a kolozsvári egyetem felállításáig egyedül e karon folyt hazánkban egyetemi színvonalú jogi képzés. A karnak több mint száz éven át csak négy-öt professzora volt. Az 1777-ben Budára, majd 1783-ban Pestre költözött karon a tantárgyak és a tanszékek száma egyre dinamikusabban növekedett, a diákok létszáma pedig hatványozott mértékben.
Az 1870-es évektől kezdődően az igazságszolgáltatási pályákhoz megkövetelték a jogi doktorátust, emiatt az a jogi végzettséget jelző címmé fokozódott le. E kedvezőtlen folyamatot ellensúlyozták az 1885-től kezdve alapított szemináriumok, amelyek egy-egy tanszékhez kapcsolódó tudományos műhelyt és könyvtárat jelentettek, ahol a professzorok az érdeklődő diákokat bevezették tudományos munkába.
A XIX. század derekától a karon már európai színvonalú képzés folyt, amelyet Frank Ignác és Wenzel Gusztáv, később pedig Balogh Jenő, Concha Győző, Fayer László, Grosschmid Béni, Plósz Sándor, Szászy-Schwarz Gusztáv, Vécsey Tamás és mások neve fémjelzett. Hosszú évtizedeken át a kar tanárainak többsége az MTA tagja, a hazai jogász akadémikusok többsége pedig karunk professzora volt.
A karon a két világháború között is magas színvonalon folyt az oktatás és a kutatás, elegendő e tekintetben pl. Eckhart Ferenc, Gajzágó László, Magyary Zoltán, Marton Géza, Moór Gyula, Navratil Ákos, Nizsalovszky Endre vagy Szladits Károly munkásságára utalni.
1948-tól kezdve az egyetem „szocialista átalakítása” súlyos károkat okozott ugyan, a reformok azonban sok tekintetben modernizációt is jelentettek (pl. a tanszéki struktúra átalakítása, a kötelező szemináriumok bevezetése, a tudományos diákkörök alapítása), másrészt a régi világban magas színvonalon kiképzett jogászok (pl. Beck Salamon, Világhy Miklós, Eörsi Gyula) katedrára kerülése az egy ideig még működő régi professzorokkal (pl. Eckhart, Marton, Nizsalovszky) együtt legalábbis részlegesen biztosította a színvonal fenntartását.
A rendszerváltozást követően a kar gyorsan és sikeresen újította meg a képzés tartalmát, emellett több új szakot és idegen nyelvű képzéseket is indított. A hagyományosan széles körű nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező kar szilárdan őrzi vezető helyét a hazai jogi karok rangsorában.