Almási Tamás korszakos dokumentumfilmjével folytatódik az ELTE Egyetemi Filmklub doku-vetítéssorozata.

Ózd több mint százhatvan évig a magyar nehézipar egyik legfontosabb települése volt. Az Ózdi Kohászati Üzemek leépítése a rendszerváltás idején, 1980-ban kezdődött meg nagy ütemben. Hogyan válik egy büszke iparváros a túlélésért folytatott küzdelem színterévé? Hogyan omlik össze egy pillanat alatt egy egész régió identitása, és mi marad az emberből, ha megfosztják a munkájától, a méltóságától és a jövőjétől? Almási Tamás korszakalkotó Ózd-sorozatának egyik legmegrázóbb darabja, a Meddő, a rendszerváltás utáni Magyarország nyers és kendőzetlen valóságába kalauzolja a nézőt. A film nem csupán egy gyár bezárásának krónikája, hanem az emberi méltóság és a kilátástalanság drámája. A film történelmi lenyomat, a kohászat összeomlását követő időszakot mutatja be, ahol a helyiek a meddőhányókon guberálva, a túlélésért küzdve próbálják fenntartani magukat. A film erejét és kényelmetlen igazságait jól mutatja, hogy a hatóságok a forgatás idején egy időre kitiltották a stábot Ózdról. Az alkotás a rendszerváltás utáni Magyarország elhallgatott valóságának állít kíméletlen, mégis mélyen humánus emléket. A filmsorozat ezen darabja a gyárleállás utáni, 1992 és 1995 közötti traumatikus és kilátástalan időszakot mutatja be.

A kohászat leépülésével Ózdon nemcsak a gyárak zártak be, hanem egy egész életforma szűnt meg létezni. A kamera a meddőhányók füstös, apokaliptikus vidékére kalauzolja a nézőt, ahol a nincstelenné vált helyiek a salak közül próbálják kikaparni a túléléshez szükséges vashulladékot. Ez a film nem statisztikai adatokról vagy politikai ígéretekről szól: a legkiszolgáltatottabb sorsok legmélyére ás.

Miért ajánljuk ezt a vetítést?

• A túlélés anatómiája: A film nem csupán a szegénységet mutatja be, hanem azt a hihetetlen emberi tartást és élni akarást, amellyel a szereplők a legreménytelenebb helyzetben is küzdenek a holnapért.

• Történelmi és szociológiai kordokumentum: Kulcsfontosságú alkotás mindenkinek, aki meg akarja érteni a mai Magyarország társadalmi törésvonalait és a rendszerváltás valós, emberi árat fizető arcát.

• Mesteri vizualitás és empátia: Almási Tamás úgy alkotott megrendítő szociográfiai tablót, hogy kamerája sosem válik tolakodóvá; nem ítélkezik, hanem megfigyel, átérez és felemel.

A magyar filmtörténet megkerülhetetlen mérföldköve harminc év elteltével sem veszített az erejéből, és ma is elemi erővel késztet gondolkodásra és társadalmi empátiára.