Az alapvető, és ilyen értelemben meghatározó kutatási témám az antidiszkriminációs jogi szabályozás, és annak működése Magyarországon. Korábban speciálisan a magánszolgáltatók által nyújtott árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés kérdésével foglalkoztam, ennek hazai joggyakorlatát elemeztem.

Korábban foglalkoztam a jogtudat általános problémáival, a jog társadalmi hatásainak kérdésével általában. Ezeknek a vizsgálatoknak a módszertani és elméleti tanulságai beépültek a jelenlegi és tervezett kutatási témáimba.

A kritikai jogelmélet egy olyan jogelmélti irányzat, amely a baloldali társadalomelmélet belátásait alkalmazza a jogrendszer, jogi alapintézmények, joggyakorlat elemzésére. Az irányzat hangsúlyozza a jog és a politika közötti egyenlőségek, ellentétben más megközelítésekkel, amelyek a jogrendszer relatív autonómiájából indulnak ki a politikával való vsizonyát tekintve. Fontos eleme még az irányzatnak a jogértelmezés szélsőséges meghatározatlanságának tétele, illetve a jogi nyelvhasználat elemzése. A CLS belátásait alapvető jelentőségűnek tartom a kisebbségi csoportok és a jogrendszer viszonyának értelmezésében. Mivel egy Magyarországon kevésbé ismert irányzatról van szó, fontos lenne a recepciójának elősegítése, például fordításokkal, másodlagos elemzésekkel, a kutatói munkám ezen a téren erre irányul.

A jogászi hivatásokra irányuló kutatások önmagunkban sem tekinthetőek kiterjedtnek Magyarországok, de ezen belül is elenyészően kevés adat van arról, hogy a nők és férfiak között milyen különbségek vannak az egyes jogászi pályákon. Tekintettel arra, hogy a jogászi hivatások művelőinek tevékenysége értelemszerűen összefonódik a jogalkotással és jogalkalmazással, a nemi diszkrimináció jelenléte, formái, elterjedtése nem csak az érintetteket érintheti hátrányosan, hanem társadalmi szempontból is jelentős kérdés. A kutatásaim ezen a téren a nemi diszkrimináció feltérképezésére irányulnak. A kérdés másik oldala az, hogy a jogászi hivatások kanonizált, nagy alakjai szinte kiváétel nélkül férfiak. Fontos lenne kiemelkedő, meghatározó jogász nők életének és pályájának kutatása, és ezzel annak elősegítése, hogy a női jogászok reprezentációja ilyen módon erősödjön.

A nagykorúak korlátozott cselekvőképességével kapcsolatos jogintézmények, így a gondnokság és a támogatott döntéshozatal teljesen eltérő megközelítést képviselnek abban a tekintetben, hogy a pszichoszociális és intellektuális fogyatékossággal élő személyeket hogyan kellene segíteni. A fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ egyezmény (CRPD) 12. cikkében paradigmaváltást irányoz elő ezen a téren, mivel a részes államok kötelezettséget vállalnak, hogy kivezetik a helyettes döntéshozatalra épülő jogi megoldásokat. Ez egy olyan kihívás, amelynek eddig egyetlen jogrendszer sem tudott teljes mértékben megfelelni, a magyar sem. A kutatásaim témája ezen a téren az, hogyan működnek ezek a jogintézmények a gyakorlatban, hogy formálják az érintett, fogyatékossággal élő személyek mindennapjait.

A jogszociológia olyan terület, amely kutatási módszereit az általános szociológiai módszertanokból veszi át, de ezt gyakran esetleges módon teszi. A jogszociológia területén nem érhetőek el kidolgozott módszertani kézikönyvek, útmutatók. Ezen a területen a kutatási célom átfogó módszertani tudás és kutatási tapasztalat szerzése, és a jogszociológiai módszerek sajátosságainak áttekintése, feldolgozása.

Az oktatói munkám kezdete óta foglalkoztatnak a jogászképzés oktatási módszerei, a jogászképzés módszertani megújításának lehetőségei. A jogászképzésnek a tudáselemek elsajátítása mellett a képességek fejlesztése és az attitűdformálás is fontos részét képezi, az ehhez kapcsolódó módszerekkel foglalkozom.