Sándor Pál érzékeny filmje ’56-ról, amely a forradalom apropóján szól az örök kérdésről: menni vagy maradni? Ezzel, a máig az egyik legszebb és aktuális kérdésfeltevése miatt az egyik legjobb ’56-os filmünkkel folytatódik az ELTE–NFI FILMIO Egyetemi Filmklub vetítés- és beszélgetéssorozat. Az ELTE minden karáról várjuk az egyetemi polgárokat.

Szerencsés Dániel és barátja, Angeli Gyuri ’56 decemberében úgy döntenek, hogy elhagyják az országot. Dániel a Bécsbe távozó szerelme után siet, Gyurinak pedig menekülnie kell, mert a forradalom alatt részt vett az utcai harcokban.
Az ’56-os forradalom után körülbelül 200 ezer ember hagyta el Magyarországot. A Szerencsés Dániel nem a harcokról, a forradalomról, hanem annak utóhatásáról és erről az emigrációs hullámról szól. Sándor Pál rendezőnek a történelmi háttér apropó arra, hogy feltehesse a szocializmusban és napjainkban is újra aktuális kérdést: menni vagy maradni? A rendező a saját életéből merített ihletett: ’56 decemberében ő is ott állt a Keleti pályaudvaron a Bécsbe készülő tömegben, de végül nem szállt fel a vonatra. Filmjével azt akarta megfogalmazni, mi köti Magyarországhoz, miért nehéz itt hagyni a hazát. A film naiv főhőse, Szerencsés Dániel is ezzel a kérdéssel küzd, de ő még nem képes tudatosan megfogalmazni a válaszokat, csak érzi, hogy valami ideköti: az ismerős ízek, szagok, emberek, a nyelv, a kultúra.

A film gazdag tárházát nyújtja a Magyarországot elhagyó karaktertípusoknak. Sándor Pál erénye, hogy beszédes arcokat, nagyszerű színészeket talált ehhez az áttekintéshez. Nagy felfedezése a főszerepeket játszó páros, a később színházrendezőként ismertté vált Zsótér Sándor (Angeli Gyuri) és az akkor főiskolás Rudolf Péter (Szerencsés Dániel szerepében).