Tíz éve indult el a gyermekjogi képzés az ELTE Állam- és Jogtudományi Karon, melynek kezdeményezője és máig fő motorja Dr. Szeibert Orsolya tanszékvezető egyetemi tanár. A jogász és nem jogász végzettségűek számára is indított, folyamatosan megújuló képzés a Jogi Továbbképző Intézet kínálatában érhető el. Professzor Asszonyt az elmúlt időszak tapasztalatairól kérdeztük. 

Hogyan kerültél kapcsolatba a családjoggal és a gyermekek jogaival?

Harmathy Attila professzor hívására kerültem 2001-ben az ELTE Jogi Karára, a Polgári Jogi Tanszékre főállású oktatóként, és azonnal Weiss Emilia professzor asszony mellett kezdtem el dolgozni. Ez azt jelentette, hogy a családjog vált a fő oktatási és kutatási területemmé, amellyel nagyon szívesen foglalkoztam és nagy örömmel foglalkozom vele ma is. A 2010-es évek első felében támadt fel az érdeklődésem a gyermekjogok irányában, és kezdtem el abban is – a családjogi kutatásokat sem hátrahagyva – olvasni, tájékozódni, majd pedig kutatni. A gyermekjogi szemléletmód átadását azért is nagyon fontosnak tartom, mert ez nem jelenik meg az oktatásban kötelező tárgyként. Részben ez nyilván arra is visszavezethető, hogy a gyermekjog valamennyi jogághoz, jogterülethez hozzátartozik, jogágakon átívelő nagy témakörről van szó, amely folyamatosan fejlődik. A családjog oktatása kezdettől fogva a meghatározó feladataim közé tartozik és bő tíz éve tartok olyan órákat, amelyek a gyermekjogok általános, polgári jogi és családjogi vetületeihez kapcsolódnak.   

Volt-e meghatározó tanárod az elmúlt évtizedekben?

A szakmai gondolkodásomat és a jogi látásmódomat mindenekelőtt Harmathy Attila határozta és határozza meg a mai napig. Egyetemista koromban ő volt az évfolyamunk előadója polgári jogból, az évfolyamdolgozataimnak, majd szakdolgozatomnak a konzulense, ő hívott a végzésem idején induló doktori képzésbe is. Egyetemistaként és később doktoranduszként valamennyi szakmai tevékenységem lényegében hozzá kötődött, a „Harmathy-iskolának” vagyok a tagja. Amikor az egyetemre kerültem oktatóként, akkor már a mindennapokban jobban kapcsolódtam Weiss Emiliához, aki természetesen szintén hatással volt a szakmai életemre, mint ahogyan a teljes Polgári Jogi Tanszék roppant inspiráló közege is. Ha már az inspirációról beszélünk, hadd említsem meg, hogy mennyire sokat számít magának az egyetemnek a közege, az érdeklődő és gondolkodó hallgatók, mind a graduális, mind a posztgraduális képzésben!        

Tekintsünk vissza röviden a családjogi szakjogász képzés elindítására!

A családjogi szakjogász képzés Jogi Továbbképző Intézetben való megszervezésére a JOTOKI akkori igazgatója, Hársfalvi Rezső kért fel 2007-ben, így volt módom a családjogi képzés tanmenetének kialakítására. 2008-ban el is indult a képzés, amely három félévből és egy záróvizsgára felkészítő, a záróvizsgával záruló negyedik félévből áll. A képzés, amelynek kezdettől fogva ellátom a szakmai vezetői feladatait és oktatóként is részt veszek benne, szerencsére hamar népszerű lett. Ennek oka, hogy mást, sokkal többet és sokkal szélesebben nyújt, mint a családjog törzsanyaga. Érvényesül egyrészt egy multidiszciplináris jelleg, például magas óraszámban oktatunk pszichológiai ismereteket is, különös tekintettel az igazságügyi pszichológia kérdéskörére. Emellett valamennyi, a családjog körébe tartozó témakörben az adott terület mély és gyakorlatias tárgyalását biztosítjuk. Jelenleg már a 16. évfolyam tanul az első évfolyamon.   

10 éve indult el a gyermekjogi szakjogász képzés. Miért éreztétek úgy, hogy külön, ilyen témájú képzést is el kell elindítani?

A gyermekjogi képzés elindítását 10 éve én kezdeményeztem és szerencsére ezt támogatta a JOTOKI akkori igazgatója, Menyhárd Attila. A tematika kialakításánál, minthogy új képzés volt, szabad kezet kaptam, és ezt követően került sor az akkreditációjára. A képzés rövidebb, mint a családjogi, a két félévet egy záróvizsgára való felkészítő, a záróvizsga letételével záródó harmadik félév követi. A tárgyalt témakörök rendkívül szélesek, és nemcsak jogvégzettek számára nyitott: egymás mellett történik a jogászkollégák számára nyújtott gyermekjogi szakjogászképzés és a nem jogvégzett jövendőbeli hallgatóink számára a jogi szakokleveles gyermekjogi szakemberképzés. A gyermekjogokat érintő hazai és nemzetközi jogi normák és gyakorlat mellett a gyermekjogi szemlélet átadását tekintjük oktatótársaimmal a legfontosabbnak, amely a gyermek hangjának fontosságát és személyének méltóságát helyezi a középpontba.   

Hogyan értékeled az elmúlt 10 évet a képzés szempontjából és milyen változtatásokat vezettetek be az elmúlt években, ami reagált a folyamatosan változó jogi és társadalmi környezetre? 

Továbbra is azt gondolom, hogy nagyon jól tettük, hogy a képzést útjára indítottuk. Minden évben volt elég jelentkezőnk az elindításához, sokan elvégezték, és az ő visszajelzéseik igen pozitívak voltak. Minden képzést állandó revízió alatt kell tartani, monitorozni kell, hogy miként reagál ez a tudásátadási forma a változásokra. Az egyik legnagyobb változás az online jelenlét, digitalizáció és a gyermekjogok kapcsolódásának a beillesztése volt. Nagyon sokan oktatunk itt, így biztosítjuk azt, hogy valamennyi területnek olyan oktatója legyen, aki az adott témára mély rálátással rendelkezik és a leadott anyag, az órákon megtárgyalt kérdések reflektálni tudjanak a társadalmi valóságra és a jogi változásokra. A jelentkezők igényeire reagáló változást jelent, hogy a jogi szakokleveles gyermekjogi szakember szakirányú továbbképzési szak képzési és kimeneti követelményei módosításra kerültek annak érdekében, hogy a szakra bármely alap- vagy mesterképzésen szerzett oklevéllel rendelkező jelentkező felvételt nyerhessen.  

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a hallgatók milyen hivatásrendből kerülnek ki?

Az egyik legizgalmasabb része a képzésnek az, hogy egy-egy évfolyamon nagyon változatosan alakul, hogy milyen területről érkeznek a hallgatók. Miután mindig vannak nem jogász végzettségűek is, ez még színesebbé teszi az egy évfolyamon tanulók körét. Sok óra interaktív jelleggel folyik, számos kérdést megvitatunk. Így egyfajta műhelymunka is folyik, amelyben nagy örömmel vesznek részt a hallgatók, és mi mint oktatók egyaránt, hiszen mindenki saját tudásával is hozzá tud járulni az eszmecseréhez. Mindig van a résztvevők között bíró vagy bírósági titkár, ügyvéd, gyámhatóságon dolgozó kolléga, gyermekjogi civil szervezeteknél dolgozó jogász és nem jogász, de jönnek más jogterületről és hivatásrendből is, így például a közjegyzőségből. Több egészségügyben dolgozó orvos, ápolónő volt már a képzés hallgatói között. A gyermekjogi szemlélet elsajátításán is túlmutat az, hogy jó szakmai közösség alakul ki, és a különböző szakmák között kis hidak jönnek létre.  

Kiket említenél most, akik oktatnak az ELTE részéről Rajtad kívül a képzésben? 

Szeretném kiemelni, hogy nagyon elhivatott oktatóink vannak, akik komoly erőbedobással vesznek részt az oktatásban. Az ELTE ÁJK oktatói közül a képzésen a büntetőjogi tudományokhoz tartozó jogterület oktatója Vaskuti András címzetes egyetemi tanár, korábban kúriai bíró. Az alapjogi kérdések oktatója Lápossy Attila adjunktus, aki hosszú évekig az Alapjogi Biztos Hivatalában dolgozott osztályvezetőként. Szintén az ELTE-hez kötődik a Polgári Jogi Tanszék óraadójaként Dósa Ágnes docens, aki az egészségügyi tematikának a felelőse. Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának korábbi tagja az így megszerzett tapasztalataival gazdagítja a képzést, Herczeg Rita pedig az Integrált Jogvédelmi Szolgálat korábbi osztályvezetőjeként került a képzés oktatói közé. Az ELTE ÁJK részéről többen oktatnak jogi alapismereti tárgyakat, az ELTE egyéb karai képviseletében pedig szeretném megemlíteni Gervai Judit pszichológust, aki az ELTE PPK óraadója és Lux Ágnest, a TáTK docensét, aki korábban oktatott a képzésben.   

Visszatérve a családjoghoz, a Te nevedhez köthető a minden évben megrendezésre kerülő ELTÉ-s családjogi konferencia, mi hívta életre ezt a szakma által már ismert és minden évben várt alkalmat?

A családjogi képzésen az évek során nagyon jó szakmai közösségek jöttek létre, hasonló okból, mint amelyet a gyermekjogi képzés kapcsán említettem. Sok oktatónk bevonja a hallgatókat az órákon tárgyalt kérdésekkel kapcsolatos diskurzusba, és a különböző hivatásrendekbe tartozók, bírák, ügyvédek, közjegyzők és más jogászkollégák között nagyon jó emberi és szakmai kapcsolatok épülnek ki. A hallgatóink ragaszkodnak a képzéshez, szívesen jönnek az órákra, és ezeknek a szakmai kapcsolódásoknak mintegy folytatása a családjogi konferencia, amely reflektál a legújabb családjogi jelenségekre. A konferenciákon olyan előadók jelennek meg, akik valamely gyakorlati kérdés tekintetében járulnak hozzá az ismeretek gyarapításához, illetve olyan új témákat vetnek fel, amelyek segítenek a látókör szélesítésében. Az idei, 2025. évi családjogi konferenciát a Jogi Kar főépületének Weiss Emiliáról újonnan elnevezett termében tartottuk, így ez külön érdekes és stílusos adalékot jelentett.     

Sokat teszel a hallgatói és az oktatói közösség összetartásáért. Kapsz visszajelzéseket a hallgatóktól?

Igen, mind a családjogi szakjogász képzésen, mind a gyermekjogi szakjogászképzésen, mind pedig a jogi szakokleveles gyermekjogi szakemberképzésen sok visszajelzést kapok, kapunk, amelyek a hallgatók elégedettségéről tanúskodnak. A gyermekjogi képzésen egyenesen hiányolják, hogy nem tudunk még több órát tartani és még többet beszélni és beszélgetni egyes kérdésekről. Részben az utóbbi igényt szolgálják ki a rendszeresen, kétévente megtartott gyermekjogi konferenciák is. Van olyan hallgató, aki a gyermekjogi témát doktoranduszként folytatja és olyan, a gyermekjogi képzés elvégző kolléga, aki azóta maga is oktat a képzésen. A gyermekjogi képzésen a szakdolgozatok nagyon izgalmas témákat dolgoznak fel, nem egy közülük meg is jelent jogi szakfolyóiratban, hiszen rendszerint hiánypótló vagy a hazai szakirodalomban nem gyermekjogi szemlélettel megközelített kérdésekkel foglalkoznak.      

Köszönjük, hogy rendelkezésünkre álltál, munkádhoz további sok sikert kívánunk!

A beszélgetőtárs Rácz Anna volt.